Pekár eddigi elbeszélő köteteinek szebbnél-szebb leírásaival keltett figyelmet; kevés magyar író van, ki a természetet, az embert környező világot színesebben tudná elébünk varázsolni, mint Pekár. Az előttünk fekvő két díszkötet minden lapja telis-teli van megkapó leírással. Olyan leírás ez, mely a dolgok külsején átsugároztatja azok esszenciáját. Az ő Itáliája, az ő Spanyolországa, az ő Skandináviája úgy áll e lőttünk, mint egy-egy élő, egyénileg megjellemzett ember, kinek szeméből eleven fény sugárzik és kinek ajkairól az élet szava hallszik. Felejthetetlen kép gyanánt áll előttünk az ő bűbájos Velencéje. Nem az a város az, melyet sablonos útleírásokból és megunott festményekről ismerünk. Velencét ő így látja: hermelines asszony, i gyászt öltött magára és egykori pompája cafrangjaival pénzt koldul hajdani alattvalóitól, az idegenektől, az egész világtól… Így egyénít meg mindent. A várost, a képet, a mezőt, a tengert. Ha a szomorú jelent rajzolja, akkor enyhítésül a múlt dicsőségével sugároztatja be, ha pedig fényt és dicsőséget ír le, finom, szürke hálóként borítja rá lelkének melankóliáját, mintha azt jelezné, hogy a fény és pompa múló és hogy a nyár virágai körül ott sóhajtoz már a közeli hervadás fonnyasztó szellője… És míg lelkünket, kedélyünket leírásával ragadja meg, másfelől értelmünkhöz is szól. Itt mint historikus, ott mint az olasz, a spanyol irodalom ismerője, más helyen, mint műtörténész, mint kritikus egészíti ki, teszi harmonikussá az elébünk rajzolt képet! Könyvét szívesen, nagy élvezettel és tanulsággal olvastam. A pompás kötésű munkának, melyet az Athenaeum adott ki és 71 szövegrajzzal és 42 képmelléklettel díszített, ára 10 forint. Csinos borítékban fűzve 8 forint.
Forrás: Tanulók Lapja 5. évf. 17. szám, 1898. ápr. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése