A
tücsök és a hangya egy domboldalon beszélgetnek a kótaji határban. Hajnali idő,
lágy déli szél lengedez…
A tücsök:
Minek az a dolgos élet?
A Napocska alig ébred,
Ti már dolgoztok serényen,
Egy hangya sincs, ki henyéljen!
Én egész nap énekelek,
Napjárásra rá se vetek.
Csak magamnak citerázok,
A világra fittyet hányok…
A hangya:
Nem úgy van jól, kedves testvér;
Az élet úgy semmit sem ér,
Ha nincs munka, nem lesz kenyér:
S mi lesz, ha jön a hideg tél?
Amíg lehet dolgozgatunk,
Így a télben csak megvagyunk:
Nem szomjazunk, nem éhezünk,
Serény munka az életünk…
Forrás: A Természet 20.
évf. 13-14. sz. 1924. júl. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése