I.
Tisztelt Barátom!
Uj évbe léptünk! Nekünk hossz
Egy év. Kivált ha tép a szenvedés;
De annak, ki az időt szülé
Csak egy gyorsan tünő szárnylebbenés.
Milyen leend ez évnek útja?
öröm-virágok közt kigyózik-e?
Vagy szívünket majd bánat dúlja?
S aztán szélveszek között nyugszik el?
E kérdésekre csak az Urnak
Lehet kegyelmes, biztos válasza!
Ő látja csak minő lesz sorsunk?
Mit ér meg egyház s a magyar haza?
Az úr előtt én leborúlok
Ez új esztendő titkos reggelén,
Imádkozom és elárasztja
Szivem egy édes, biztató remény.
És azt hiszem, hogy boldogság száll
Azokra, a kik híven küzdenek!
Te híven küzdesz! Azt kivánom:
Reád csak öröm-órák jöjjenek!
Nyíregyháza, jan. 2. 1895.
II.
Kedves Barátom!
Egy szebb jövendő hajnaláról
Zeneg a költő éneke,
Midőn egy ezred lehunytáról
Szól az idő ítélete.
Legyen jövendőnk szép, virányos
Egyetértésben nagy s erős;
A reménység, mely felénk szálldos,
Nagy boldogsággal viselős.
Te is, kit véd az Urnak karja:
Ébredj örömre e napon.
Tiéidet az Úr takarja!
Viruljatok, mint felvirul még
E sokat küzdött drága hon!!!
Nyíregyháza, jan. 1. 1896.
Viszonzásúl
Vas Mihálynak, szíves
újévi üdvözletére. 1896.
Kedves Barátom!
Holló-szárnyakon jön a bánat,
A boldogság csicsergve száll;
Ezt nem gyorsítja jó kivánat,
Intésre amaz meg nem áll.
Egy kéz van csak: a „Láthatatlan”,
Mely életsorsunk vezeti,
Mely fényre fényt halmoz a napban,
S a tenger habját rengeti.
Talán, ha ennek zsámolyánál
Alázva kulcsolunk kezet,
A veszélyek habtorlatánál
Veszély nékül általvezet.
Szivem előtte megalázom
Naponként, s buzgón kérem őt,
Hogy nyissa meg szabadulásom
És légyen sorsom kedvezőbb!
Ha meghallgat: dicsérem nyilván
Nagy jóságát, magasztalom;
Ha eltaszít: búkönnyet sírván:
Eltölt egy csendes fájdalom.
S megadással hordom keresztem!
Nálam szenvedett annyi jobb.
Krisztus elhunyt kinos kereszten,
Nyomort szenvedve síra Jób.
Csak elébb menjen a közérdek,
Csak boldogúljon nemzetem:
Remegve hajtok fejet, térdet
Előtted bölcs, jó Istenem!
Indúlj te is, nyugalmas szívvel
Az év göröngyös utain!
Áldjon meg az ég ilyen hittel,
S a hegy mozdul meg erején!
Az Isten megtart! Országában
Egy porszemecske sem vesz el!...
A végtelenség fénylakában
Új fény, új élet vár s ölel.
Nyíregyháza, 1896. január 2.
Forrás: Sárospataki Lapok 15. évf. 10. sz. 1896. márc. 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése