Karácsony
estéje…
A
lelki életet élő, gondolkodó emberi elme e magasztos estén magába száll és
elmélkedik…
A
csillogó hópelyhek, a legszebb, égből hulló csillagocskák milliárdjai az
elhervadt, kihalt, természetet beborítják…
Ott
lenn, a fehér hószemfedő alatt a fejlődésében részlegesen megakasztott élet a
megváltását, - a tavasz ébredését várja…
Az
élet csírája börtönébe zártan, a hideg fagy rabbilincsei között a megváltó
tavasz napsugara után eped…
Karácsony
este…
A
szenvedéstől vésőkig meggyötört magyar szív nagyot dobban és az elnyomott
magyar lelkek érzésvilága a szabadon száguldó gondolatokkal a múlt emlékeit, a
magyar múlt még dicsfénytől koszorúzott képét idézi maga elé. A varázsszerű kép
csak néhány pillanatig andalítja el érzéseinket, mert a keserű valóság
álmodozásunkat megszakítja és lelkünk kétségbeesetten gondol a megcsonkított
haza minden nyomorúságára…
Karácsony
estéje a béke ünnepe…
Szegény
hazám!... elrabolták megélhetésedet biztosító természeti kincseidet,
megcsonkították és a nemrégmúltban még virágzó magyar vármegyéidben és a magyar
műveltséget terjesztő városaidban a rablók hordái állig felfegyverzetten lesik
az emberi kapzsiság további parancsait… és őrködnek az úgynevezett békén…
Keserű,
kínos mosoly vonul végig minden magyar ajkán… béke…?
A
karácsony estéje a szeretet ünnepe…
Az
agyonsanyargatott magyar nemzet fiaiban a vészt jósló sorsdöntő órákban sem
ébredt fel a kölcsönös megértés, a szeretet… hanem ádáz párttusák között marják
ön testvérük testét, lelkét…
A
szeretet ünnepe nem múlhat el anélkül, hogy a gondolkodó magyar lélek ne
eszméljen fel s ne lássa vesztét az ádáz gyűlöletben.
Békét
ellenségeinktől nem remélhetjük, a szeretetet még kevésbé. A magyar azonban a
saját faját szeresse és e magasztos érzés kapcsán tartson össze. A szeretet, az
összetartás, a munka szentsége legyen alapja a magyar jövendő kialakulásánál,
amely nemes tulajdonságok a legszembetűnőbben fogják jelezni kultúrfölényünket
és akkor joggal ünnepelhetjük a szenvedő magyarság megváltó várását. A megváltó
nem fog késni… Meghozza a magasztos természet törvényei szerint
megcsonkíthatatlan évezredes Magyarország minden lakójának az igazi békét,
amelyet nem az elfakuló pergamentek diktálják, hanem, amelyet az ember gyarló
hatalmán kívülálló erők szabják meg.
Ezek
után csak hulljon, szálljon csak le csendesen a sok fehér, csillogó
csillagocska, takarja be a magyar nemzet életcsíráját és borítsa be az egész
évezredes hazai anyaföldet avval a hótakaróval, amely alatt a magyar jövő
életcsírája a megváltóvárás magasztos idejét várja.
A
magyarok tépett, szegényes karácsonyfáján pedig örök láng égjen, a hazaszeretet
tüzes lángja, mely világítsa be csillogó, tiszta fényével az önzésben és
kapzsiságban tobzódó egész világot…
Forrás: A Természet 18.
évf. 23-24. sz. 1922. dec. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése