Ki óva lengsz fényszárnyaiddal
A kisdedek felett,
Hogy baj ne érje vészhadával
A gyönge életet.
S erőt lehelsz az őranyába
A hosszu éjeken,
Midőn szülötte bölcsejéhez
Virasztni megjelen.
Ki fölviszed Isten szinéhez
A lángoló imát,
Mellyben lekéri kisdedére
Az ég kegyharmatát…
Te légy esdő szivünknek őre,
Ha jóban gyönge még;
S a szenvedélyek szent nyugalmát
Zavarni kezdenék.
Te légy vezére életünknek,
Hol annyi a teher,
S a pályaczél felé haladni
Szivünk csak félre mer.
Te légy, ki küzdenünk segíted
A bús halálcsatát,
S lelkünk teremtő Istenének
Szeplőtlen nyujtod át.
Forrás: Őrangyal. Szerkeszti Sujánszky Antal. Pesten, kiadja
Emich Gusztáv 1847.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése