Míg megreszket kezedben a kezem –
Míg szemedet a legszebbnek hiszem:
Váljuk el most, egymástól, kedvesem!
Váljunk el most, míg tűznapos a nyár…
Félek a naptól, melyen őszre vál,
És meghervad az első rózsaszál.
A naptól félek, melyen a kezed’
- mely most oly forró, imádott, meleg –
Hidegnek érzem – s elfelejtelek.
Félek, hogy elmulik a kikelet…
- A mámortalan, vágytalan telet
Nem akarom megérni teveled!
Forrás: Jövendő 4. évf. 1. sz. Bp., 1906. jan. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése