„Harsogjon az égboltozat,
Hosanna a királynak!
Az Úr’ nevében ím jön ő!...”
A hívek igy káltnak:
Igy érez az igaz kebel,
Mert győzedelmet ünnepel.
S bár a kevély irástudók
Itt is fondorkodának,
A szózat annál harsogóbb,
„Hosanna a királynak!”
S ha tán a nép nem szólana,
A néma szirt kiáltana.
És Jézus a dicsért király
A nép előtt szerényen,
S lelkének égi gondjai-
Közt elmerülve mégyen;
Sem irígység sem hódolat
Nem űzi el a gondokat.
S a mint lemennek a hegyen,
a város tünt elébe;
Megáll, felindul, felsohajt,
És köny fakad szemébe.
A nép ügyelve hallgata,
Ő szólt, s igy hangzik szózata:
„Jeruzalem! Jeruzalem!
Te kínnal és halállal
Fizetsz, kik üdvre intenek
Az Úr’ igéje által…
Miként csibéit az anya –
Hányszor hítt keblem szózata?!
S te nem jövél, te megvetél…
Oh csak most értenéd bár
Az üdvre hívó szózatot!
Mert véged ím közelg már,
A bűn mértéke bételék
Fölötted, s számot kér az ég.
„Számot kér, nem türhet tovább,
S boszút kér az igazság,
A vakmerőknek veszni kell,
Kik azt lábbal tapossák.
Eljő a nap, és iszonyú
Leend a büntető boszú.
„Eljő az ellenség hada,
Mélly sánczokkal körülvesz,
Kebledben romlást, jajgatást,
Kint, és szorongást tesz,
És földre sújt és összeront,
Patak lesz a vér, mellyet ont.
„Elhullanak vitézeid,
S nem lesz ki eltemesse,
Mind vérökben fetrengenek
Testvér- szülő s jegyese;
Az ellenséges kéz alatt
Benned kövön kő nem marad.
„Mert a midőn hivott az Úr, -
Hallván a szót nem értéd…”
A nép remegve hallgatá
Jézus titokbeszédét,
Ki mint Isten mond végzetet –
a honfi Jézus könyezett.
Forrás: Őrangyal. Szerkeszti Sujánszky Antal. Pesten, kiadja
Emich Gusztáv 1847.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése