Isten! adj örök nyugalmat
És örök fényt a halottnak,
Kit hazád üdvtengerébe
Hőn ohajtunk följutottnak.
Légy iránta irgalommal,
Számot kérve életéről,
O! tudod, mint volt körözve
A kisértet száz cselétől.
Ő is egy, kiért patakban
Folyt Fiadnak drága vére,
Hogy teherdús életének
A mennyoszág lenne bére.
Vagy, ha van – mit szenvedése
Még le nem rótt életében,
S teljes üdve nem virult föl
Isten-arczod édenében.
Nézz, Fiad keresztje által
Megdicsőült Golgotára,
S érte szálljon végbocsánat
Kínos lelke bűnsorára.
És nekünk add szent malasztod
Árját – úgy e földön élni,
Hogy szabadjon dús kegyelmed
A halálkor hűn remélni.
Forrás: Őrangyal. Szerkeszti Sujánszky Antal. Pesten, kiadja
Emich Gusztáv 1847.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése