Bánatosan nézek a sárgult avarra,
Elmult éltem fényét, lángját keresem,
Daróc kámzsát öltök fel magamra,
Hamutól szórt fehérlő fejem…
Régi dalok zsongnak a fülembe,
Révetegen kémlel a szemem,
A ragyogás messze eltűnt tőlem,
Itt marad a kín, a gyötrelem…
Tova száll a sok-sok hiú, színes álom,
Csábos mese, ködbevesző, hímes fátyol,
Itthagyva az élet száz meg száz bűnét…
A bús töredelem kemény rögét járom,
Tékozló fiúként bűnhödésem állom,
Ezután már többé vezeklés a lét…
Zsolozsmával virrad rám a remegő hajnal
Szent zsoltárral köszönti lelkem a csöndes éjt,
És megküzdve minden nyomorral meg bajjal,
Ujjongva hordozom Krisztus keresztjét…
Forrás: Tündérujjak
VIII. évf. 1. (81.) sz. Bp., 1932. jan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése