„Hallod édes apám!
Katona leszek én!
A magyar fiúkkal
Csatába megyek én!
Elől lesz a zászló
Szűz Mária rajta…
Magyar nóta szól a
Csatariadalba!...
Mért könnyes a szemed?...
Mondd apám – nem hiszed?...”
„Aztán a csákómon
Magyar címer lészen,
Nemzetiszín forgó
Lobog majd merészen!
Mint pusztító szélvész –
Vagy – nap ragyogása,
Olyan lesz a sereg
Mindenki meglássa!
Mért könnyes a szemed?
Mondd apám – nem hiszed?...”
„És ha meg kell halni…
Hadd jöjjön a halál…
Zizegő kis golyó
A szívembe talál…!
Piros lesz a vérem…
Fehér lesz az arcom…
Kezembe görcsösen
A puskámat tartom!
Mért könnyes a szemed!
Mondd apám – nem hiszed?...”
„Ha katona leszek
Nem veszek el nékünk…
Győzelmes csatában
Úgy halok meg értünk!
Erdélyünk bércein
A zászlónkat látod…
Akkor az én nevem
Lesz az imádságod!
Katona ruhába
Járok majd kevélyen…
Félhalott ajakam
Azt fogja suttogni,
Hogy: A haza éljen!
Mért ragyog a szemed?
Ugye most már hiszed?!”
Forrás: A Természet 19.
évf. 17-18. sz. 1923. szept. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése