Hajnal pirult az ormokon,
Sugárival völgyet mezőt,
Miként bájos menyasszonyát
Fénylő s arany szinébe szőtt.
Ébredt a dalló kis sereg
S magasra szállt az ég felé,
Minden, mi életben maradt,
Hálával ment az Úr elé.
Ember! teremtésben remek!
Az Úr nagyságának jele,
Te gazdag ész, sziv gyöngyihez,
Te minden élőknek feje.
Méltó e névre úgy leszesz,
Ha hálát adsz s imádkozol,
Te a teremtmények között
Legtöbb hálával tartozol.
Forrás: Őrangyal. Szerkeszti Sujánszky Antal. Pesten, kiadja
Emich Gusztáv 1847.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése