Téged kereslek millió világnak
Élő titokként rejtett Istene!
Kit föld, nap, ég, mind száz nyelven kiáltnak,
Nincs senki mégis, a ki értene;
Kit aki fürkész, tömkelegbe téved:
Jehova, Allah, Isis, Bráma téged!
Téged kereslek oldhatatlan talány,
Ki lől az elme első tébolya,
Ki mindenütt vagy, s nem lakol sehol,
Egyet lehelsz, egy ezred elfolya;
Ki mennydörögve hirdeted neved,
Mégis tagadjuk látszó
lételed.
*
Téged kereslek élő irgalom,
És nem lelem csak irgalmad nyomát.
Kezed müvét mindenhol bámulom,
De a kezet nem
láthatom magát.
Elérhetetlen! mondd, hol érlek el?
Vagy szent kegyelmed ér csak engem el?!
Téged kereslek, jó szivü atya,
És nem találok, csak rosz gyermekid!
Teremtésnek teremtetlen szava!
Világnak lelke, napnak fénye, hit!
Vég, és időn túl, mellynek fogyta nincsen:
Téged kereslek titkok titka, Isten!
Nem látlak; érzem
még is lételed,
Még a halál is létedről beszél;
Vészek között sokszor szóltam veled:
Istent mutat fel a balsors,
veszély.
Van, én tudom, van
Isten, érzem őt,
Csak ő adhat
szenvedni még erőt!
Forrás: Őrangyal. Szerkeszti Sujánszky Antal. Pesten, kiadja
Emich Gusztáv 1847.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése