Jámbor Pál (1821-1897): Az árva

Letünt egemről mind a szép remény,

Az ifju álmak elrepültenek;

Oh milly korán maradtam árva én,

Mi régen ejtnek könyet e szemek!

Mind, mit szerettem, lenn a sírba van –

Azért árvának nem mondom magam!

Van egy anyám, kisérem napjait;

 - Mert jó napokban nem kisérhetem. –

Csak a halál, mi tőle elszakít,

Mint jó fiú, szülőmé életem;

Hazám te vagy, anyám rég sírba van –

De még se mondom árvának magam.

Van egy atyám, kit régen ismerek,

Bár nyájas arczát nem láttam soha,

Kegyelme ömlik, mint a tengerek,

Akkor, midőn méltóbb ránk ostora.

Míg ő velem, bár minden sirba van –

Nem mondom, Isten! árvának magam!

Forrás: Őrangyal. Szerkeszti Sujánszky Antal. Pesten, kiadja Emich Gusztáv 1847.