született
1879. május 1-én, Debrecenben. A gimnáziumot Debrecenben és Iglón végezte. Jogi
tanulmányait Debrecenben, Budapesten és Kolozsvárott folytatta, a kolozsvári
egyetemen államtudori oklevelet nyert. 1903 januárjában államszolgálatba
lépett, mint fogalmazógyakornok a honvédelmi minisztériumban, amelynek
minisztere akkor báró Fejérváry Géza volt. 1923-ig szolgált itt, amikor is
miniszteri tanácsosi címmel nyugalomba vonult. A Petőfi Társaság tagjává
választotta 1924-ben. Farkas Imre igen korán kezdte el munkásságát, első verse
„Katonatemetés” címmel 1896-ban
jelent meg az Uj Időkben és már hetedik gimnázista korában sorra jelentek meg
rendkívül népszerű versei, a „Kis kadét”,
„Bárdi hadnagy”, „Gitta kisasszony” stb. Ezek a
katonaversek nemcsak azért keltettek feltűnést, mert akkor az ármádia békebeli
ragyogásának fényében pompázott, de azért is, mert Farkas Imre közelről látta
ezeket a témákat, mivel édesapja honvédhuszár őrnagy volt Debrecenben. 1906-ban
egy csomó verseskönyvének megjelenése után, „Versek”, „Volt egyszer egy
leány”, „Tűnő évek”, „Csipkefátyol”, „Lys”, Kolozsvárott előadták első színdarabját, az „Iglói diákok”-at, amely váratlanul nagy
sikert aratott s Kolozsvárott egyfolytában ötvenszer adták, majd Pesten is
színre került, Krecsányi alatt, a Budai Színkörben, később a Városi Színházban,
ahol szintén ötvenszer adták. A rendkívüli sikerű darabnak 1924-ben vidéken
volt az ezredik előadása. Egymást követték nagysikerű operettjei, amelyeknek
úgy szövegét és verseit, mint zenéjét ő maga írta. „Túl a nagy Krivánon”, „Nótáskapitány”,
„Királyné rózsája”. Megjelent a „Magyar írómesterek” című Petőfi
Társasági ciklusban „Öreg diák visszanéz”
című kötete és verseinek gyűjteményes kiadása. Versei közül bemutatjuk a
következő két lírai költeményt.
A BALTI TENGER
A zord immakuláta nővér
Elfogott egy darab papírt,
Melyre történetóra közben
Barátnőjének Márta írt.
És némán merednek reája
A kuszált, rejtelmes sorok:
- „A Balti-tenger átölelte
Tegnap a Jóremény-fokot.”
- „Hisz ez földrajzi képtelenség!”
A tanteremben néma csend.
- „Márta kisasszony, mondja csak meg:
Ez a levélke mit jelent?”
Márta kisasszony lángvörös lesz,
Megreszketnek az ajkai
S ibolyakék szemét lesütve,
Elkezd végtére vallani:
- „Ez tisztán képletes beszéd itt.”
Szól, s a szemében könny ragyog,
- „A Balti-tenger, itt, a Pista
S a Jóremény-fok én vagyok.”
UGY-E, JANI?
Ugy-e, Jani, meggyógyulok tavaszra?
Visszakapom a régi szinem?
Mikor a napfény a rügyet fakasztja
Ugy-e, hogy nem fog fájni ugy a szivem?
Te sem fogsz majd annyit virrasztani
Arcodról eltünik a bánat,
Megyünk sétálni majd, ugy-e Jani?
S én felveszem kis kékbatiszt ruhámat.
Hol sejtelmesen zúgnak a platánok,
Vágyom fejem válladra hajtani
S te csókjaiddal két szemem lezárod,
Mint tavasszal. Emlékszel? Miért sirsz Jani?
Forrás: A Pesti Hirlap 1933. évi nagy naptára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése