2013. júl. 30.

Gábor Andor: Dopping

 
- Csöndes beszélgetés – 


A beszélgetést két előkelő ló folytatja egy gyönyörű istállónak két egymás mellett fekvő bokszában. E lovak már megették az esti abrakporciójukat, megitták a maguk vödröcske vizét, s miközben a lovászgyerek, aki távolról sem olyan intelligens, mint ők, horkol és szerelemről álmodik, e két lovak megbeszélik a napi eseményeket. Hogy én megértem, amit beszélnek? E pillanatban nem jut eszembe, hogy híják a magyar népmeséknek azt a füvét, amelynek az a csudatékony ereje van, hogy aki a birtokába jutott: érti állatok és növények szavát. Tehát nem hazudom azt, hogy e fű nálam van. Hanem csodák annyit mondok, hogy napközben annyi szamár beszédet hallok, és megértem őket, mért ne érteném meg este, amit okos lovak csevegnek. Ne tessék haragudni, hogy a banális Első ló és Második ló vinyettájú megszólítást alkalmazom, de az olvasónak nem szabad elfelejtenie egy percig sem, hogy lovak beszélnek egymással. Mert a lovak esetleg egy-egy egyszerűbb ostobaságot is fognak mondani, és akkor azt lehetne hinni, hogy mégiscsak emberek intézik egymáshoz a szót.

ELSŐ LÓ    Most rájöttek a doppingra, és most nagy kavarodás lesz miatta. A trénerünket elkergetik, a lovászfiúknak kihúzzák a fülét, s egy állatorvos fog molesztálni bennünket állandó jelenlétével, egy állatorvos, aki inkább állat, mint orvos, s akit már régen fel kellett volna ruházni a doktori címmel, mert éppúgy nem ért a mesterségéhez, mint az emberek orvosai.

MÁSODIK LÓ      Hagyjuk az orvosproblémát, amit majd más alkalommal intézhetünk el, maradjunk meg a doppingnál, és mondja meg ön nékem, hogy valóban megbotránkozik-e rajta?

ELSŐ LÓ    Meg. A lapok is azt írják, hogy botrány, hogy felháborító skandalum, hogy..

MÁSODIK LÓ      Ne folytassa. Nem kell mindent készpénznek venni, amit a lapok írnak, ámbár, amit írnak, valóban majdnem mindig készpénz. De nem az olvasónak, hanem a kiadónak. Kérdem én öntől, mint józan és belátásos lótól: mi a dopping?

ELSŐ LÓ    A dopping nem egyéb, mint a bennünk, lovakban levő képességek mesterséges felfokozása.

MÁSODIK LÓ      Az. Csakugyan az. Vajon az a képesség, amit mesterségesen felfokoztak: nem a mi képességünk-e? Ki futja azt, amit én futok, ha izgatószereket kaptam? A szomszéd? Nem. Hanem én. Tud-e ön úgy futni, ha izgatószereket kap, mint én? Nem tud. Vagy jobban tud. Egyformán futni semmi esetre sem fogunk, ha pontosan ugyanannyi izgatószert adnak is be önnek, mint nekem. Ha pezsgőt iszom, én egészen másforma ló vagyok, mint ön. Az emberek sem egyformák, mikor isznak. Az egyik röpülni szeretne ilyenkor, a másik egyetemi tanár akarna lenni, a harmadik népdalokat dalol, a negyedikből harapófogóval sem lehetne egyetlen szót kihőzni. De ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg. A lényeg a következő: vannak képességek, amiket csak az izgatószerek kényszerítenek ki az emberekből. Ön ismeri nyilván Poe Edgar poézisét? Nagyon sok ló ismeri. Íme, abban nincs egyetlen sor sem, amit írójuk józan fővel vetett volna papírra. De a nevezett költő értékének megítélésénél ez a szempont sohasem játszott szerepet. Mert a versek szépek. Ki mondaná, hogy nem Poe írta őket, hanem az izgatószerek? És aki mondaná, helyesen beszélne-e? Nem kell-e örvendenie az emberiségnek, amikor olyan kincsekhez jut, amiknek alkohol, ópium, morfium vagy hasis a bányászaik? Amit az ember álmodik alkoholtól, ópiumtól és morfiumtól, az alkohol, az ópium, a morfoium álmodta-e? Továbbá minden ember ugyanazt álmodja-e ugyanattól az izgató ágenstől?

ELSŐ LÓ    Ágens az ügynök, mi?

MÁSODIK LÓ      Ez esetben nem ügynök.

ELSŐ LÓ    Egyszer ügynök, egyszer nem?

MÁSODIK LÓ      Különben, ha akarja: ügynök. Az az ügynök, aki elmegy az agyhoz, és megköt vele egy olyan üzletet, amit e személyes érintkezés nélkül megkötni lehetetlen lett volna. Rábeszéli az agyat valamely olyan termelésre, ami különben esze ágában vagy esze tekervényében sem lett volna. és ebből olyan nagyszerű dolgok támadnak, amiket az emberiség még egyetlen esetben sem utasított vissza. Honoré Balzac feketekávéja, Edgar Poe szilvóriuma, Oscar Wilde morfinja: csupa dopping. Hol jelentettek be óvást ellenük?

ELSŐ LÓ    Igazságnak látszik.

MÁSODIK LÓ      Nemcsak látszik, hanem az is. Mármost vannak emberek, akiknek nincs szükségük izgatószerekre ahhoz, hogy alkossanak. Nagyon örvendek. De vannak olyanok is, akik az izgatószerek nélkül megmozdulni sem tudnak. De tessék várni. Megkapják a doppingot, s akkor repül az elméjük. Ohó! Ne gondolja, hogy mindegyiké! A szegény riporterkuli magába spriccelheti Arábia minden fűszerét, felöntheti egész Epernay városát, összes gyárhelyiségeivel és pincéivel együtt, fantáziája mégse lesz, csak hazudni fog, két méterrel a tenger színe fölött. S valamely generálisból akkor sem lesz Moltke, ha lelegel egy egész kert zöld mákot, amely tudvalevőleg ópiumtartalmú. És vannak híres magyar politikusok, akikbe az egyesült európai orvostudomány sem tudná beleizgatni, hogy minden mondatban alanyt is, állítmányt is mondjanak. Ön tudja a francia közmondást: Ou il n’y a rien, le roi perd son royaume. Ez magyarul is megvan, noha nem ilyen érdekese. Ahol nincs, ott ne keress. A dopping nem olt bele képességeket senkibe, csak megmutatja őket, ha vannak. Mit mondjak önnek: a mikroszkóp a természettudomány doppingja, a távcső a csillagászaté. Amikor kitalálták őket, voltak is, akik csalást emlegettek. És dopping a gőz, amely hatvan kilométerrel viszi az embert, és a benzin, amely százhússzal rántja tova ma, holnap talán kétszázzal.

ELSŐ LÓ    Tehát mit gondol ön?

MÁSODIK LÓ      Én a következőket gondolom. Az, hogy mi futunk, fölösleges. De csak úgy fölösleges, ahogy fölösleges regényt írni, színpadon színdarabokat játszani, ebéd közben ötleteket mondani. Mindezeket az emberek mégis gyakorolják,mert hozzátartozik az ember voltukhoz. Nos, mi futunk, mert mi lovak vagyunk; azt mondják, hogyha megyés püspökök volnánk, akkor nem futnánk. Ha futunk, akkor fussunk minél sebesebben.

ELSŐ LÓ    Nagyon egyszerű. Tessék minden lovat doppingolni. Lesznek, akik nem bírják ki; ezek dopping nélkül tudnak kitűnően futni, és lesznek, akik a doppinggal ragyogó eredményeket futnak bele a történet évlapjaiba.

ELSŐ LÓ    De kedves jó uram, mi lesz a fogadásokkal?

MÁSODIK LÓ      Ezt ne említse, mert dühbe ugrom. Ki mondta az embereknek, hogy fogadjanak? Ki áll  oda a költő mellé, mikor a tollat kezébe veszi, hogy fogadjon: hosszú novellát ír-e, vagy rövidet, bárgyú történetet, vagy ostobát, vagy esetleg társadalmi regényt, amitől az isten mentsen meg bennünket. És aztán ön azt hiszi, hogy amikor nem doppolnak bennünket, akkor mi úgy futunk, ahogy tudunk, ahogy a lábunk tehetségéből telik? Tudja ön, mi a zsoké csizmája?Tudja ön, mit suttog a bokor, ha megrezzenti a szellő, és mit suttog az owner a trénernek, a tréner a zsokénak, mikor a mázsálónál harangoznak? Tudja ön, mit izent Kossuth Lajos, és tudja-e, hogy mit izen a bukméker, ha egy-egy ló túl van terhelve nála? Mindezt ön nem tudja, tehát semmit sem tud. A doppinggal a ló csalja meg a publikumot, de hányszor csalják meg a lovat? A szügyem elfacsarodik, ha rágondolok, hányszor lehettem volna első, egy deci spriccer és egy deka morfin nélkül, amikor jó utolsónak kellett lennem. És akkor olvasnom kellett, amit a sporttudósítók összeírtak rólam. Pedig keserves az!

ELSŐ LÓ    Miért, miért?

MÁSODIK LÓ      Mert én ló vagyok, és megtanultam olvasni, de azok úgy lovak, hogy még írni sem tudtak megtanulni.

(Forrás: Lóverseny 108-114. old.  – Erik Kiadó Bp., 2005.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése