Anyám -
A gesztenyék ezergyertyásan állanak.
A nap öléből omló aranysugarak
Eloszlatják az égről, íme, a borút:
Anyám - csak mi leszünk örökre szomorúk?
Anyám -
Csak hozzánk nemtér soha, soha gyógyulás?
Te ifjú voltál egyszer és fehér ruhás.
Be szép volt, hogyha úgy vasárnap reggelen
Felöltöztél, hogy a templomba jöjj velem.
Dúdolgattál, fésülted nagy, sötét hajad,
Anyám - az az idő már sose tér meg?
Én sose leszek, többé soha gyermek,
S a te hajad örökre ősz marad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése