Szürke ködben táncolva csalfa,
lidérces gyertyafények,
Lélekláng lobog a sírok fölött,
Fölötted ülök. Márványtakaród
hideg, kemény fedél.
Magam hordozza a Halál leheletét.
Zokogva borulok melléd. A föld
engem is magába nyelve;
hogy feküdjünk egymást ölelve.
Arcom a sárba tiporja a bánat,
Könnyeim szívedig folynak,
Halottak napján csak könnye van
az életbe börtönzött fogolynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése