Hol van az Úr? Itt s tégy valami jót!
Valóban megjelent Ő? A Messiás? A Hatalmas? Az Istenhez hasonló? – Berlin utcáin fel s alá járok. Emberekkel beszélek. Telefont tárcsázok. Autón száguldok. A házak minden emeletén figyelek. Gondolják Önök, hogy Krisztus valóban megjelent? Hogy itt van? Hogy hangszórója beleszól e város zajába? Megváltozik valami Őáltala?
Karácsonykor úgy tűnt, mintha pár órára megállna a világ. De hamarosan ráuntunk. A Háromkirályokat elcsomagolták. Jézuska visszakerült tokjába. A jámbor lemezek a szekrény aljára. Majd jövőre újra.
Hát mese ez? A nagyok köré font szokásos legenda? Vagy megsiketültünk? Teljesen?
Hisz egykor földrengésként kellett a világra jönnie. „Harmatozzatok égi magasok.” Ha az adventi énekre gondolok, látom, ahogy a világ legbensejéből születik. A világ szomjúhozik. Szomjúságától kicserepesedik, felrepedezik. Ő az idő követelése. A cézárok bástyái megremegnek. A hellenista-római-zsidó világ katasztrófáiba belepusztul. Ebből a világfeszültségből kiemelkedik az ő alakja. Kimagaslik az óriás. Aki előtt királyok hódolnak. Sion templom-oszlopait vállára veszi. A zsidó népiségből belenő az általános emberibe. Három világrész reng léptei alatt. És ujjong áldásán. Látom. Ez epifánia volt!
Az Isten Fia nem mese. Ő egyszer valóság volt. És ma? Mit hagyott Ő nekünk? Hol van az Úr? Tudom, minden helyzetben, a világ akármelyik struktúrájában kínlódó, elkeseredett, csalódott emberek mindig lesznek. Ezt a tragikumot magunkban hordjuk. De egyesek ostoba tudatlansága elviselhetetlen. Hol van az Úr? Hát nem látjátok e szürke arcokat? Nyomorgó özvegyeket? Beesett szemű gyermekeket? Minden réteg megkövesedett proletárjait? Munka nélkül. Kínlódva. A remény leghalványabb sugara nélkül.
(Németből ford.: Pálos Ernő)
(Forrás: A fehér barát 1. évf. 1. sz. (1938.dec.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése