Mély kútba nézek most szűntelen,
Szívemet látom benne: bűntelen.
Szívemet látom benne: reszkető,
Arcom fogyó hold, sápadt, elvesző.
Arcom fogyó hold, sorsom éji ég,
Két szemem könnymeder, bús esős vidék.
Jaj, nézem e tükröt, nem tükröz rajt' öröm,
És hulló könnyekkel összetöröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése