(A kép forrása: internet)
A fiú megszerette a leányt, mert szép volt. A fiú a szépséget szerette meg benne. Azt mondta tehát:
- A lelkét szeretem.
És
igaza volt, mert a leányban a Szépség a lélek. A leány szemébe, ajkára,
gondolataiba, szeszélyeibe a Szépség adja a lelket. A szépség beszél
belőle, és a szépség lát.
A
fiú a leányban a szépség után vágyott, de az emberben mást keresett. Az
emberben nem a szépséget kereste, hanem a mélységet. A gondolat és az
érzés mélységeit. Mert az emberbe a mélységek ágyazzák a lelket.
S
voltak a fiúnak pillanatai, amikor a leányban is meg akarta találni az
embert. Mikor arra gondolt, hogy megkeresi a leányszívben az
emberszívet, a mélységeket. Voltak ilyen pillanatai. De nem volt elég
bátorsága hozzá.
Mert attól félt, hogy elveszíti a Szépséget. Találkozik az emberrel, de elveszíti a leányt.
(Forrás: Balázs Ferenc: Mesék, amiket neked írtam 1921.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése