Piros
volt az átküzdött harcok szine,
Harcok
vérében szikrázó rubint,
Biborpiros
és forró, mint a vér,
Mely
a szivünkön átdobban megint.
Fehér
szin az ártatlanság szine.
Kinek
sem ártó békés nyugalom,
E
szinre vágyik annyi millió sziv,
E
szomoru völgyeken s halmokon…
Zöld
volt mindig a reménységnek szine –
S
ha tiszta sziv táplálta, semmi árny
Be
nem födözte, mint szabad mezőkre
Felhőtlenül
ha tűz a napsugár…
Csak
tiszta szivvel éljünk hát mi is,
S
ha olykor megszur a rejtett tövis,
Begyógyitja
az igazság, a fény:
S
való lsz ismét, ami most remény!
Piros-fehér-zöld
együtt: ezer évnek
Lelkünkbe
forrott képe vagy!
Multunk
s jövőnk szüz lobogója minket
Harcban,
békében el ne hagyj!
Ó,
légy velünk! Mi is veled leszünk!
Érted
minden küzdelmet felveszünk!
S
ha a magyarok Istene segit:
Teáltalad
szent Zászló és Tevéled –
Hisszük,
megérünk ujabb ezredévet!
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 6-7. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése