Még
nincs vége! Csak most kezdődik!
A
Beszkideknél és a Hargitánál
égőbb
a könny és feketébb a bánat…
Az
emberszivek uj csodára várnak!
Járomba
törték, ostor s guny alázza
az
uri lelket s látvány szolgadölyfök
szinültig
töltik a kinok kupáját…
Hogy
nincs már vége, csupán azt csudálják.
Még
nincsen vége! Pedig szegesebb
kinpadja
nem volt,m int most a magyarnak!
De nem
lesz vége, még ezt is kibirja,
Hargita,
Kárpát soh’se lesz a sirja!
Még
nincsen vége, csak most kezdődik
az
erőpróba lánctépő tusája…
Te
csak nézd, Istenünk, nézzed e fajt,
mikor
a sorsa uj kalászba hajt!
Villám
csapkodhat, ellenség tiporhat,
rossz
testvér keze csóvát gyujtogathat,
tank
csikoroghat földjén és a lelkén,
de
győzelmi tor soh’sem lesz a vesztén!
Csodás
egy fajta, hogy mindent kibir,
és
mindig győz… pedig félkarja béna!
Legtöbb
sebét is testvérkéz ütötte,
de
más faj azért meg nem áll előtte!
Petőfi,
zendülj! Nézd s ujjongj megint:
„szétszórt
hajával, véres homlokával”
megáll
a magyar a világviharban,
s
az idők hőse lesz megint, mint hajdan!
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 6-7. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése