Édesanyám, óh, eddig nem is tudtam, -
De most az iskolában megtanultam, -
Hogy kicsi korom óta mennyit fárad,
És szivéből mennyi szeretet árad.
Ha beteg vagyok, - édesanyám ápol,
Mikor meggyógyulok, - velem ír és számol,
Velem olvas, gyakorol, hogy jól tudjak,
És majd az életben én is boldoguljak.
Most tudtam meg, - mikor büntet is szeret,
Mert minden rossz hajtást lenyeseget,
Kiírtja, - mint jó kertész, - a gyomot,
Hogy szivemben csak a jó hagyjon nyomot.
Köszönöm sok türelmét és jóságát,
Imádkozom, adja Isten áldását!
Végül igérem, hogy mindég jó leszek,
és mindég, mindent a kedvére teszek!
Forrás: Gyakorlati Pedagógia 2. évf. 3. sz. 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése