Ha csendes ajkam méla dalba fog,
S a napsugár díszíti kis tanyám;
Egy áldott asszony hossza átölel,
Beszédes csók parázslik ajakán:
- Légy áldott érte, drága jó Anyám!
Ha fáj a seb a szivem fészkében,
S ha jaj pihen a lelkem ablakán:
Egy áldott asszony forrón átölel,
Meggyógyulok babusgató szaván:
- Légy áldott érte, drága jó Anyám!
Ha vedlett fészkünk buját nézdelem,-
Ha szállok át a meglopott Hazán,
Egy áldott asszony átölel, tanít:
„A szép időnk még visszajő talán!”
Biztass! Én hiszek drága jó Anyám!
Hiszek, - Te földnek égi asszonya,
Ki szenvedések titkos hajnalán
Kincs-szivet és vért adtál nekem,
S meglásd – a Mennyországnak ablakán
Kinéz az Isten és megáld: Anyám!
Forrás: Gyakorlati Pedagógia 2. évf. 3. sz. 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése