Ülő öregasszony - Szabados Jenő (1911-1942) festménye
Ezer vágytól voltam
áldott,
bejártam a nagy
világot
s mikor lábam
belefáradt,
a sok ember-testvér
közül
nem kinált fel
senki ágyat…
csak az anyám…
Csalódtam is – elég
sokat –
elátkoztam a
sorsomat;
milliók lakják a
földet,
cirógató meleg
szóval
vigasztalni mégse
jöttek…
csak az anyám…
Beteg voltam.
Sirtam, nyögtem.
Már a halál állt
mögöttem
s szomjam támadt egy
csepp borra,
de kétezer
millióból
nem akadt, ki
ágyhoz hozza…
csak az anyám…
Nem tagadom, mért
tagadnám,
öröm is ért néha napján;
de lelkemben ürmöt
hagyott:
milliókból igaz
szivvel
együtt velem nem
kacagott…
csak az anyám…
Csak az anyám…
mindig ez egy
óvott, ápolt és
szeretett
s ez az asszony
százszor áldott,
mert éretted
millióknak
millió bünt
megbocsátok;
Édesanyám!
Forrás: Gyakorlati Pedagógia 2. évf. 3. sz. 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése