Sűrű
lomb közt csak teteje látszik,
-
Amilyen a zöld futóka játszik –
Áll
a kereszt nehéz kőből vágva
S
néz le a sok erdei virágra…
Ezek,
mint kis gyermekek, sorjában
térdepelnek
ünnepi ruhában,
levélkéiket
imára zárják,
Harmatos
szemmel már az áldást várják…
S
egy nagyobb a növények közül,
Fonja
a keresztet esdve körül:
Ragyogó
piros bársony virága
Odaborul
a Krisztus lábára…
Kis
madárka röppen a csalitból,
Dala
olyan vidám örömmel szól:
Odaül
a keresztnél egy gallyra,
Fényes
szemével néz jobbra-balra…
De
amint a keresztre leszállna,
Lassabban
szól s bu vegyül dalába;
És
amint a madárka ezt hallja,
Ő
is ezt a szép himnuszt dalolja…
Fut
a patak, zúg a szirten habja;
A
tört gallyat magával ragadja,
De
ott, a kereszt alján, a réten,
Megcsendül
ő is, halkan, szépen…
S
amint a kereszt ránéz mentében,
Meglátszik
ott képe friss tükrében,
Mintha
keresztet vetne most magára,
Ottan
a gyors vándor, a patak, futtába…
Lemegy
a nap, minden élet fénye,
És
azt mondja: mindennek lesz vége;
De
lebukó, elhaló sugára
A
keresztre ragyog utoljára…
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 3. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése