(A világháborúban elesett magyar hősök
dicsőségére.)
Tudjátok-e,
mi zúg a fellegekben?
Zord
Istent hord ölében a vihar.
Rohanva
ront, a háztetőt letépi
s
a fákra sújt tüzes villámival.
Tudjátok-e,
mi zúg a fellegekben,
Tudjátok-e?
Magyar
honvédek mennek támadásra,
hogy
összezuzzák honuk ellenét.
lelkük
haragja zúg a fellegekben
s
villámai cikáznak szerteszét.
Magyar
honvédek mennek támadásra,
Magyar
Bakák!
Nem
kényes, cifra had! Már megtiporta
haláltüzszekér
rozzant testüket, -
de
föld alól is előhivja őket
a
Kötelesség, Haza s Becsület.
Nem
cifra had: a halál a gazdájuk
s
a – Becsület!
Sár-szennyes
földodukból hömpölyögnek
elő;
szemük alélt, mellük liheg…
Tépett
ruhára vasba öltözetten
vakondokokból
lesznek tigrisek.
Fáradtan,
étlen-szomjan talpraállnak
és
– Előre!
Rájuksikolt
a srapnell, mint a vércse,
ha
leshelyéből zsákmányára ront,
géppuskák
jégesője söpri őket:
ritkul…
ritkul… de büszkén áll a front!
Rájuksikolt
a srapnell, mint a vércse,
de
áll a front!
És
megy előre, mint a tüzes láva,
a
földön kuszó néma förgeteg…
Jaj
annak, kinek közelébe ér el,
mert
azt tekintetével fojtja meg!
Folyik
előre, mint a tüzes láva,
e
vasfolyam.
Fegyver
ropog, repül a kézigránát,
sikolt,
zokog ezernyi harcigép,
sisterg
a lángvető, az akna robban,
megreng
a föld és leszakad az ég…
Fegyver
ropog, repül a kézigránát,
inog
a föld!
Ég
a falu a terhes éjtszakában,
lángjában
ördögök hada forog…
S
most… robban a bomba, csattan a gránát,
riadva
hördül százezer torok:
-
hiába tüz, az ördög, bomba, gránát –
Rajta,
Rajta!
S
ha van pokol, hol forró lángok égnek,
hová
vak őrültek száza rohan,
hol
csont törik, a hus szakad a testben,
a
poklok pokla ez: h o n v é d r o h a m!
Kiömlő
vérből forró lángok gyulnak,
Rajta,
roham!
(Jaj,
Jézus, nincs karom!) – Sebaj, előre!
Szuronyt
neki! Ne sajnáld, vágd, csak üsd!
(Anyám…
fiam!) – A rohamkést, előre!
Nincs
irgalom! – (Megfojt a gáz, a füst!...)
(Jaj,
Jézus, meghalok!) – Sebaj, előre!
Most
áll a bál!
És
zúg a harc a lángban, füstben, porban,
tombol,
zuhog, rikolt sok bősz elem, -
egy
percre csönd… megáll a sziv verése,
aztán
Hajrá! Miénk a győzelem!
Miénk
az állás lángban, füstben, porban
s
a Győzelem!
…
A bősz tusák helyén a felkelő nap
halott
honvédet egyet sem talál…
Másé
a földi sir s babér! – Övék a
Harcok
Harca s haláltalan halál:
A
bősz tusákban nem hal meg a honvéd,
csak
elesik…
Mert
tudjátok-e, holdas éjtszakákon
kik
járnak fent a szép felhők felett?
S
ki a vezér, ki dús biborpalástban
vezényli
ott a harci-rendeket?
Kik
járnak fent a fodros fellegekben,
tudjátok-e?
Elesett
hősök ők… a Hadak Utján,
előttük
Szent László király halad,
vezeti
őket örök, uj csatákra:
Hazáért
halni mindig kész hadat!
Honvédek
ők ott fenn a Hadak Utján,
M
a g y a r b a k á k!
1926.
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése