Jártas Róza: Van!

- 1920 esztendő –

Van még: ki emelt fővel –

Büszkén, mint sas, a Napba néz?!

Van még: ki áll, mint sziklaorma,

Hasztalan süvölt reá a vész!?...

Van még: kinek szerelmét –

Hazám! – keserved tölti be!?

Van még: kinek szivében

Az ég a poklot győzi le!?

V a n n a k: anyák,leányok,

Kik vértanuként küzdenek:

Hazám! Teérted! S míg szivükben

A „Magyar Hölgyek” őrzenek:

Ne sirj, Hazám, Te áldott!

Ne félj te Róma! Domb! Hegyek! - -

Virágos rétek éke, bája… Ne sirj!

Égbe hat a Nő imája..

S honát ha nő szivébe zárja:

Hiába dal a fergeteg; -

Szétszakadnak a fellegek…

S kisüt a Nap a Hármas-hegy felett!...

(A legszomorúbb nemzeti fájdalom idején: 1929. februárban írta, - amikor „Meghúzták a vészharangot Magyarország sorsán…”)

Forrás: Gyakorlati Pedagógia 2. évf. 3. sz. 1936.