KASSA.
Hernádvölgyi
ősi város
Ideláncolt
a mult és szived,
hogy
is tudnál hütlen lenni hozzánk,
Hisz’
Rákcózi hamvát őrized.
Észak
kulcsa, Szent István gyémántja,
Mennyi
könny hullt itt, és mennyi vér…
Míg
megkondul dómod ércharangja
S
magyar lett a bor és a kenyér.
Míg
meghallhattad, hogy sirok fölött
Dicső
honvédek lépte dübörög.
RIMASZOMBAT
Rima-menti
nyájas fészek,
Téged
millió sziv ölelése várt,
Hollós
Mátyás itt tiporta porba
A
cseh rabló garázda hadát.
Megedzőttél
szenvedés poklában,
Sok
volt sarcod, könny- és véradód,
Tompa
és a „Nemzet csalogánya”
Halhatatlan
bus dalt itt dalolt.
Oltáraidon
örök tüz lobog:
Hősök
születnek benned, s dalnokok.
IPOLYSÁG
Itt
vagy te is, kis palóc főváros,
édesanyád
áldott kebelén.
Némán
türted kinzó rabigádat,
lelked
szirt volt, dacos és kemény.
Rád
borult a kisértések éje,
üldözték
a három szint, a dalt,
Oltárodnál
mégis Madách nyelvén kérted
Isten,
áldd meg a magyart!
Drága
testrész, te legelső voltál
Ki
a vérző törzzsel összeforrtál.
ROZSNYÓ
Visszajöttél
te is, Sajó-parti,
Szelid
bányaváros, tiszta, szent.
Ki
bájoló, gazdag szépségeddel
Elvarázsolsz
minden edegent.
Fényes
krajcár vagy koldus kalapban,
Őrtornyod
a Kárpátokra néz,
Imádkoztál
és dolgoztál hiven,
Kohóidban
izzott a vasérc.
Porba
verhettek ámitó gazok,
tüzlelked
mégis sas-szárnyat kapott.
KOMÁROM
Visszajöttél
ősi fellegvárunk,
Ronthatatlan
a te védfalad,
Szembenéztél
százszor a viharral
és
földsáncod ép, erős maradt.
Ostromolt
tűz, víz, ádáz tatárhad,
Kőbástyád
nem rendült soha,
Szent
Szűz őrzött, Mátyás ősi vértje,
Jókai
és Klapka városa.
Hidad
pillére vén folyam felett,
Összefűzi
a testvérsziveket.
KRASZNAHORKA
Andrássyak
ősi, büszke vára
Bástyáidon
töröksip zokog,
Kuruc
harcok dicső, szép emléke
Lelkesiti
ódon homlokod.
Itt
álmodik a jóságos urnő,
Még
holtában is tán hevül, eped,
A
földöntuli szerelem varázsa
Lengi
körül a bezárt szemet.
Itt
minden holt tárgy, kő, zászló, selyem
Komoly
beszédes jel, történelem.
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 6-7. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése