Vályi Nagy Géza: Sajnálom a szegény fákat

Sajnálom a szegény fákat,

Mikor zúgó vihar támad,

S orkán támad sebesen,

Gyors boszorkányszekeren!

Óh! hogy tépi szegényeket

A pusztitó, bősz fergeteg!

Hogy tépázza durva, vad

Kezével – az ágakat.

Hogy vagdossa tűzbaltával

Őket – villámostorával,

S a vén törzsek – a hegyen,

Felnyögnek keservesen…

Sajnálom a szegény fákat, -

Egy hit ad vigaszt csupán csak:

Hogy Isten jó s megbocsát,

Haragja nem tart soká!

Oszladozó fellegekből,

Mint a könnyező szemekből

A mosoly – ugy tör elő:

Szép szivárványlegyező…

Villámütött fa ágára

Napsugár süt nemsokára –

Kis madárka csicsereg,

S begyógyulnak a sebek.

Forrás: Gyakorlati pedagógia 3. sz.1939.