Tavaszra vált a tél.
A dermedt mag kikél
És lesz belőle zöld vetés.
S ha nem jön rá istenverés,
Felnő az Ég felé
S az isten szór belé
Aranyos, drága magvakat,
S majd ha kalászba pattan,
Arató dal fogan
S aratnak boldogan!
Remény ez még, de
szent,
S törődik véle fent
Az Úr, Ki mindent úgy szeret,
És ad füvet, húst, kenyeret
Ingyen és gazdagon.
Szent keze félre von
Egünkről minden felleget,
S a tájra napfényt hinteget,
Mely életet fakaszt:
Így küld ránk új tavaszt.
Forrás: Gyakorlati
pedagógia 1-2. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése