Ha megáldott a jó Isten
Édes, jó anyával,
Imádság legyen a szavad,
Amely hozzá szárnyal.
És alázattal hallgasd meg,
Ha korhol, ha rád szól,
S a gondokat simitsad el
Anyád homlokáról.
Egy nap százszor is köszönd meg
Az Isten jóságát,
Egy nap százszor is csókold meg
A kezét, a drágát.
Légy jó hozzá, egy szóval se
Bántsd meg szegényt soha,
Hogy a szivednek ne legyen majd
Késő gyászra oka.
Mert ha meghal, sirja vádol
S nem bocsát meg többé,
Ha rossz voltál az anyádhoz:
Míg élsz – fáj örökké!
Forrás: Gyakorlati Pedagógia 2. évf. 3. sz. 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése