Szabolcska Mihály: Édesanyámnak

Az Úr Jézusnak

Tiszta, szent képe

Ugy áll még előttem,

Ahogy édes anyám

Szivembe bevéste.

A sirók, szenvedők

Gyöngyék pártfogója,

Mennyei szeretet

Sugárzik le róla.

Született szegényen,

Közénk valónak.

Szeretett, szenvedett

Példát adónak.

Az egész életét

Másnak osztogatta.

De a keresztfáját

Maga vonszolgatta,

- Meghalni rajta.

Hanem a halállal

Mégse lett vége,

Keresztje kivonult

S híd lett az égbe.

Oda szállt, onnan jár

Ma is e világba,

Hol annyi a szegény,

Az özvegy, az árva, -

- Aki Őtet várja.

Rám lelsz-e most, én rám,

Édes Megváltóm?

Elkerültem messze

A régi háztól.

Ó, mindegy nekem, ha

Rám nem is találnál,

Csak hagyd ott az áldást,

Amit nekem szántál:

- Az édesanyámnál!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.