Magyar
ember ilyenkor kint jár a határba’,
Verejték,
könnybe hull… suhint a kaszája…
elnézi
a dus kalászt késő napnyugtáig,
Az
arcáról boldogság, szent öröm sugárzik.
Magyar
ember ilyenkor fohászt küld az Égbe,
Megfürdeti
lelkét a nyári verőfénybe…
Elszenderül
s a szivét halk zene himbálja:
Kalász-zsongás
a világ legszebb muzsikája!
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése