Miatyánk, Isten, Ki vagy a mennyekben,
Ki teremtetted Hunor és Magort,
Szenteltessék meg a Te neved – áldott –
Mosd le rólunk a könnyet és a port!
Jöjjön el a Te drága, szent országod,
Nagy-Magyarország, ami szép hazánk.
Legyen meg a szent akaratod, ha
Jövendőnk uj csapást is hozna ránk.
Mindennapi kenyerünk add meg nékünk ma,
Az árvaságos magyar ég alatt,
És bocsásd meg a mi nagy vétkeinket,
Hisz mind az erényeinkből fakadt…
Ne vigy – ó, vigy, Uram, a kisértésbe,
Ha majd, egyszer még eljön az a nap,
Mikor egy nagy-nagy ég-földindulásban
Az egész világ ismét összecsap…
Ne szabadits meg a gonosztól minket –
Csak nézd a sápadt csillagok közül,
Mikor éneklő hadaink nyomában
A trianoni kereszt összedül!
Amen.
Forrás: Gyakorlati pedagógia
3. évf. 10. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése