Virágoskertje nagy titkoknak,
Te: Holnap, magyar Holnap,
Beléd temetjük a remény-magot,
Mert a bús, gyötrő tegnapok
Rászedtek minket hosszú sorba…
Megőrölték a sorsmalomba
Minden lépésünk, minden álmunk.
Mindig csak temetni jártunk,
Temetni testvért, jó barátot,
Hitet, reményt és igazságot.
Virágoskertje nagy titkoknak,
Te: Holnap, magyar Holnap!
Fogd meg kezét az elbukottnak,
A megkorbácsolt koldusoknak.
Vezesd szeliden, mint a testvért, -
Ki Istenéhez ujra megtért,
S add meg néki, amit álmodott:
Ne legyen többé megcsalt, átkozott,
Bilincsbe vert lenézett rab,
Kinél az eb is boldogabb.
Virágoskertje nagy titkoknak,
Te: holnap, magyar Holnap!
Teritsd ki legszebb szőnyeged
És sorba ezen jöjjenek
A régen látott, kincsosztó napok,
A boldog, csendes, édes hajnalok.
Kondits harangot szent örömre,
Állitsd meg a Napot örökre
És csengjen ujra a régi dal
S a régi dalban diadal:
Ezt várjuk, ezt a szent napot!
- Ezt, ezt hozzátok, magyar Holnapok!
Forrás: Gyakorlati pedagógia
3. évf. 10. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése