Vályi Nagy Géza: Uj kenyér

Milyen oszló, milyen foszló,

Ducoshátu, szép, piros,

Illatos, lágy, hófehér

Az uj, szent magyar kenyér!

Milyen ropogós a héja,

Kivánatos a karéja!

S mily beszédes, mily szelid,

Mikor frissen felszelik!

Lisztjét édesapám hozta,

Anyám keze dagasztotta,

Tán azért is oly szépszinű,

Kalácsnál is jobbízű!

Tán azért száll – hogyha látom –

Ég felé az imádságom:

Ó, édes, jó Istenünk:

Mindig ilyet adj nekünk!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 10-12. sz.1939.