Ha
a magyar zászlót látod, tisztelegj előtte,
Ezeréves
szenvedő nép lelke sir belőle.
Mindig
harcolt, mindig vérzett, de a harcnak bére.
Ellennél
rosszabb barátnak hullott az ölébe.
Ha
a magyar zászlót látod, büszkén tekints rája,
Árpád
apánk tüzette ki Verecke falára.
Hunyadi,
Rákóczi harcán lengett ez a zászló.
A
hitért és szabadságért egekig sugárzó…
Meglengette
Kossuth Lajos, s mi volt irva rája?
Guzsba
kötött rab magyar nép nyíló szabadsága!
S
mikor sirba dőlt Petőfi, e lobogó födte:
Ha
a magyar zászlót látod, tisztelegj előtte…
Piros
szine piros vérünk idők tengerében,
A
fehér az Igazságunk, hogy ugy lesz, mint régen.
A
zöld Remény, hogy hitünk semmi ki nem ölte:
Ha
a magyar zászló látod, tisztelegj előtte.
Lengj,
lobogj szent talizmánunk, a Kárpátok ormán,
Vess
tüzet a sziveinkbe, sikolts, mint az orkán.
Hatvanhárom
rózsánk eggyé Szent István kötötte,
Szétszaggatták.
E jelvénnyel kössük ismét össze:
Ha
a magyar zászlót látod, tisztelegj előtte.
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 6-7. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése