I.
a) Társadalmi háttér
b) Az elidegenedés
c) Kafka
II.
a) A mű abszurditása
b) A cselekmény
c) Gregor
d) További szereplők
e) Értelmezés
f) Stílus
III. Összegezés
A 20. században élő emberek világnézetét és világképét egymással ellentétben is álló fogalompárok sorozatával lehet leírni, mint pl. a vallásosság és ateizmus, idealizmus és materializmus, demokrácia és diktatúra. Eben a században nincsenek egységes korszakok, korstílusok. Az irányzatok párhuzamossága egymásra épül. A századforduló a 19. századi realizmus, romantika és szimbolizmus kései szakasza, melyben nagy alkotók hatalmas megújulást mutatnak fel. Ilyen író Franz Kafka is, aki úgy érezte, hogy az ember magára hagyottan és kiszolgáltatva él egy olyan világban, amelyet nem ért. „Olyan törvények uralkodnak rajtunk, amelyeket nem ismerünk”. Műveiben ezeket a felszín alatt működő rejtélyes, láthatatlan erőket és a hatalmukban tehetetlenül vergődő embert jeleníti meg.
Kafka meghatározó élménye az elidegenedés. Ennek a 20. században mind általánosabban érvényesülő életérzésnek az egyik első felismerője. Műveiben a világ kiismerhetetlenségét, a benne való létezés nyomasztó álmát, a hősök szorongását, magányra és pusztulásra ítélve való bolyongását és kiúttalanságát mutatja be, ahol személytelen erő irányítja sorsukat, s bűn nélkül is bűnösnek kell tudniuk magukat. E világról tárgyilagosan, írói kommentárok nélkül számol be. A fantasztikus, a valószerűtlen is naturalisztikus leírásba ágyazottan jelenik meg, s éppen ettől válik elhitető erejűvé.
Kafka nem az elidegenedésről ír, magát az elidegenedést írja meg. Világa abszurd, de nem „fordított világ”, hanem csak úgy tűnik. Szerinte a való világ vált abszurddá. Elbeszéléseiben kerül minden közvetlen írói megnyilatkozást, mindent a hős nézőpontjából láttat, annak szorongásos álomképeiben jelenik meg előttünk a világ. Történetei parabolák, de példázatai nem tanító célzatúak, hanem szimbolikusak. A történetek fikciók, groteszk helyzetek és események, de mindig a konkrétra, a valóságos világra vonatkoznak, jelképes értelmük mindig a személyiség és a világ viszonyait hordozzák. Kafka zsidó származású író, aki Prágában élt és németül írt. Származása és nemzetisége mellett kétségbeesését fokozta a rabszolgaságnak érzett bürokratikus munka és apja nyomasztó tekintélye, majd az elhatalmasodó betegsége. Írásai nagy átéléssel ábrázolják a 20. századi ember alapélményét, az elidegenedést, a magányérzetet, a szorongó bizonytalanság érzését. Az átváltozást Kaka életrajzi tényeibe ágyazva írta 1912-ben.
A novella első mondatában találkozunk a fantasztikummal, mely megszakítja a hagyományos szerkezetet, és a novella elejére helyezi a csattanót: Gregor Samsából, az utazó ügynökből ganajtúró bogár válik, s ettől a pillanattól mindent úgy látunk, mint ahogyan a „féreg” tudatában megjelenik. Kafkánál az állatok az emberben rejlő tudatalatti álomba merült világot képviselik, amely az elidegenedett üzleti világban veszendőbe megy. Gregor az átváltozás után is embernek érzi magát, emberi módon gondolkodik. Elcsodálkozik átalakulásán, de igazából csak az nyugtalanítja, hogy főnöke haragudni fog távolléte miatt. Kezdetben folyton az átváltozása előtti életére gondol, aztán rá kell jönnie, hogy az elhagyott világgal már nem tud kapcsolatba lépni, hogy teljesen magára maradt, és fokozatosan alkalmazkodik új világához. A novella elején csak Gregor szemszögéből látjuk a fejleményeket, ezért is érezzük úgy, hogy az átváltozás az ő belső torzulásának, egzisztenciális válságának a kivetülése.
Később Samsa szemszögéhez csatlakozik a család nézőpontja, amelyből Gregor egyre inkább kívülről látszik. Családja fokozatosan lemond róla, mindinkább arról győzködik magukat, hogy a féreg nem is Gregor. Előbb emlékeit veszik el szobája átrendezésével, azután kiürítik a szobát, amely végül lomtárrá lesz, s benne Gregor is csak felesleges lom. Meg kell élniük, ezért az apja bankszolga, a húga elárusítónő lesz, az anyja fehérneműket varr, az egyik szobát pedig ki kell adniuk három albérlőnek. A család álláspontja lesz a meghatározó, egyre inkább arról esik szó, hogy mi történik a családban, egyre kevesebb szó esik Gregorról. Ő csak passzív megfigyelői szerepbe csúszik.
A harmadik fejezetben csak kívülről látjuk Gregort, a cselekmény főleg a nappali szobában játszódik. A bérlők megjelenése a család anyagi helyzetének javulását és lelki egyensúlyuk megerősödését jelenti. Gregor rejtegetnivaló szégyenfolttá válik, már húga sem törődik vele, sőt kimondja a halálos ítéletet: meg kell szabadulni a féregtől.
Gregor lelki sebei – amelyeket apja okozott – annyira elhatalmasodnak benne, hogy már sem lelki, sem fizikai ereje nincs az életben maradáshoz, sőt ő maga is várja pusztulását.
Gregort az átváltozás során ismerhetjük meg, de átváltozásának közvetlen okáról vagy értelméről nem tudunk meg semmit. Eddigi életéről kiderül, hogy tartalmatlan és üres volt. Ezt jelzi a szobájában függő selejtes kép, amelyet egy folyóiratból vágott ki, de maga a közvetlen környezete is nyomasztó. A hajnali négyre állított ébresztőóra, az asztalon lévő kicsomagolt szövetminták, a koszos padló a lelki tisztátalanságnak és szorongásnak a kifejezője. Szellemi érdeklődését betölti az újság és a menetrend tanulmányozása. Megtudhatjuk, hogy ő tartja el az egész családot, fizeti apja adósságait, cége pedig embertelen módon kihasználja.
A négy faltól határolt üres szoba, a magára hagyott Gregor életének bezárt jellegét hangsúlyozza. A térbeli bezártság felbontása a végtelenbe nyit utat: Samsa szobájának nyitott ajtaján át látszik a semmibe vezető lépcső teteje, a kiút: a halál.
Gregor fizikailag egy éjszakai alvás közben változott át, tudata másnap reggel kéntelen szembesülni ezzel a ténnyel, s alkalmazkodni az új helyzethez. Fizikai képességei, vegetatív jellegű biológiai tulajdonságai életformáját azonnal, gondolkodásmódját csak fokozatosan kezdik megváltoztatni. Kulcsfontosságú a szobaátrendezési jelenet. Gregor, meghallva édesanyjának aggódó szavait, azonosul azokkal: ha a szobája barlanggá alakulna át, könnyebben elfelejthetné emberi múltját. Ezért védi a berendezést, ezzel viszont a nőket veszélyezteti. Gregor korábban nem szerette a zenét, az utolsó estén viszont különösen vonzotta húgának hegedűjátéka.
Gregor személyisége az átváltozás előtti években már eltorzult: az adósság, a család rabjává vált. Ennek víziószerű megjelenítése maga az átváltozás. Így jótevőből ő válik a család számára tehertétellé. Ugyanakkor tudata őrzi a személyiség lényegi elemeit: az önkéntesen vállalt halála azonban nem tekinthető sem tragikusnak, sem felszabadítónak. Gregor eltűnésével a család felsóhajt, s újra ringatózhat a rendezett polgári lét illúziójában.
Kafka már a mű címével jelzi – az egyik legősibb motívumok egyikével, az átváltozással – a mai kor emberének szörnyű világát. Az ember rovarrá való átváltozása lefokozó jelentésű. A család kezdetben még reménykedik a visszaváltozásban, de ennek lehetetlensége mind egyértelműbbé válik. A dolgozó emberből, a fiúból, a testvérből végül „szörnyeteg” lesz, s halála megváltást jelent a család számára. Maga az átváltozás ugyanakkor nem szünteti meg Gregor emberi tudatát. Gondolkodó lény marad, de mintegy tudathasadásos állapotba kerül. Az átváltozás a személyiség betegségét fejezi ki: annak az elgépiesedett, elidegenedett életformának a következménye, amelyben Gregor már évek óta létezett.
Gregor tudatát már hosszú évek óta feszítette apja eladósodása, aki passzívan és elkényelmesedve veszi tudomásul, hogy fia tartja el az egész családot, s még az adósságot is törlesztgeti. Az átváltozás után kiderül, hogy van a családnak egy kis megtakarított pénze, és az apa még dolgozni is tud, ha arra kényszerül. Gregort a legnagyobb szigorral és egyre erőteljesebb ellenszenvvel kezeli. Súlyos sérülését is ő okozza, amikor az almával megdobálja. Gregor halála a teljes felszabadulást jelenti számára, elkergeti a háztól az idegeneket, s kirándulni indul feleségével és lányával.
Gregor édesanyját viszont mélyen megrázza a tragikus átváltozás, a „féreg” puszta látványától rosszul van. Ő még reménykedik a visszaváltozásban, mégis Gregor eltűnése megnyugvást, felszabadultságot jelent számára.
leginkább Gréte, Gregor húga az, aki közel áll bátyjához. Egyedül a lány törődik az átváltozott családtaggal. ennivalót ad neki, takarít a szobájában. Miután ő is munkát vállal, az ő magatartásában is komoly fordulat áll be. Ő mondja ki, hogy ez az állat nem lehet Gregor, s meg kell szabadulniuk a szörnyetegtől, mert helyzetük már kibírhatatlan.
A novellát többféle módon is értelmezhetjük. Az életre, az üzletre képtelen ember az életképesek, egészségesek szemszögéből nézve szörnyszülötté válik. Akár úgy is, hogy Gregor élete üressé vált, s ezzel elveszítette emberi életének lényegét, de azt is gondolhatjuk, hogy bűnös abban, ami vele történt, mert nem volt eléggé erős ahhoz, hogy megoldja életének feladatait. De úgy is, hogy Samsa nem is változott féreggé, csak élősködő családja tekinti annak, mert nem akarja őket eltartani. Valójában ők viselkednek féreg módjára.
Samsa átváltozásával bűnhődik is, önmagára is ismer, és ítélkezik is maga felett. Feltételezhetjük azt is, hogy ráébredt élete alapvető hazugságára: hogy az emberi létnek a külső jegyeit viselte magán, valójában ember alatti szinten élt, s ettől a rádöbbenéstől válik igazán emberré, hiszen emberi érzései egyre jobban feltörnek lelkében és tudatában.
Mivel Kafka is úgy érezte, hogy az ember kiszolgáltatva él egy olyan világban, amelyet nem ért, ezért, hogy megszabaduljon a zsarnokság világából, a családtól, az értelmetlen munkától, fellázadt, s átváltozása tiltakozás sorsa ellen. Szabadulni akar önmagától, álarcot ölt, s ezért változik féreggé. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy Gregor féreg voltában is embernek érzi magát, élősködő családját tekinti féregnek.
Az elbeszélés stílusa a 19. századi realizmus hagyományait követi, s azon belül a tárgyilagos, tényszerű feltárással és megjelenítéssel törekszik a fantasztikus, groteszk világ bemutatására, amelyben az író-elbeszélő mindvégig háttérben marad, a történések a szereplők nézőpontjait érvényesítik.
Kafka groteszk világa félelmetes, nyomasztó légkörű. Nem is az az ijesztő bennük ami megjelenik, hanem az a természetes, tárgyilagos hangnem, amivel az író beszámol az eseményekről. Közönyös egyszerűséggel veszi tudomásul és tárja az olvasó elé, hogy a világ ilyen.
(Forrás: Varga Zsuzsanna: Házi dolgozatok könyve – a 20. század irodalmából, ITEM Könyvkiadó, 27-30. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése