Kassák Lajos munkássága

I.

a)         Történelmi, társadalmi háttér

b)         Az irodalom alakulása Magyarországon

c)         Kassák Lajos

II.

a)           Mesteremberek című vers

b)           A ló meghal, a madarak kirepülnek című vers

III.             Összegzés

Az első világháború végén összeomlott a Habsburg-monarchia, és a történelmi Magyarország is darabokra hullt, ami a társadalmi változások láncreakcióját indította el: a nacionalizmust, amelynek vége a csúfos 1920-ban megkötött trianoni békeszerződés lett; az 1918-19-es forradalmak, amelyeknek kulturális intézkedései napjainkig hatnak. Mire a bethleni konszolidációnak eredménye lett volna, közbeszólt az 1929-ben kezdődő világgazdasági válság. A Gömbös-kormán antiszemita politikája következményeként bevezették a zsidótörvényeket. Felerősödött a fasizmus, és ismét a háború lángnyelvei pusztították az országot. 1945 a német megszállás és a fasiszta terror alól való felszabadulás éve, ugyanakkor a Vörös Hadsereg is megszállási rendszert vezetett be, ami a magyar történelem egyik legvéresebb diktatúráját hozta létre.

Bármennyire nehéz volt a kélt világháború között Magyarország politikai, társadalmi és gazdasági helyzete, a magyar tudomány, az irodalom és a művészet még ilyen körülmények között is jelentős teljesítményekre volt képes.

Az 1945 utáni éveket pezsgő kulturális élet, személeti nyitottság, alkotókedv jellemezte, mely a 49-es „fordulattal” lezárult, s a szellemi élet beszűkülése vált uralkodóvá. Az 1956-os forradalomban ismét vívta szabadságharcát a magyar nép. A 60-as évek „emberarcú szocializmusa” adott lehetőséget arra, hogy a szellemi élet kibővüljön, persze az állam un. 3 T, „támogatás, tűrés, tiltás” elmélete mellett.

A 20. század tízes éveiben a Nyugat költői modernizálták a magyar költészetet. Az 1915-ben harsány programnyilatkozatokkal induló, címében is jellegzetesen aktivista A Tett című folyóiratnak Kassák Lajos volt a szerkesztője, vezéregyénisége. Ha azt mondjuk: magyar avantgárd, magyar szabad vers, ez egyet jelent Kassák Lajos nevével, aki egy fanatikusan újat kereső kis csoportot szervezett maga köré, és elindította az első magyar avantgárd fórumot.

Magyarországon az avantgárdnak nem volt nagy lehetősége a művészetek korlátlan meghódítására, mint Párizsban, de stíluselemei elterjedtek minden művészeti ágban.

Minden művészettől, az irodalomtól is a közvetlen hasznosságot várták el. Ugyanakkor az irodalom belső folyamatai nem váltak a politika rabjává.

A két világháború közötti időszakban a magyar irodalomnak két új nemzetéke lépett fel. A Nyugatosok után a 20-as években már jelentkezett egy olyan költő-, írónemzedék, akik a századforduló táján születtek, átélték a háborút és a forradalmakat.

A Nyugat után Kassák Lajos irányításával zászlót bontott a magyar avantgárd. Kassák művészi útja az expresszionista indíttatástól az aktivizmuson át a konstruktivizmusig vezet. Ő vezetett olyan híres lapokat, mint a Ma, a Tett, a Dokumentum, majd az Alkotás és a Kortárs. Kassák művészete még az emigrációban is maga köré tudta gyűjteni a magyar szellemi élet legjavát. Kassák az egyedüli, akinek presztízse elválaszthatatlanul fonódott össze az avantgárd megítélésével.

Kassák nem annyira a kiemelkedő költeményeivel tette magát jelentőssé, inkább értékes, új utat törő költészetének egészével. Legismertebb verse az 1915-ből származó, egyértelműen szocialista ihletettségű Mesteremberek. A vers a futurista szemlélet remeke: a kollektivista jövőhitet hirdeti. Már a címe is újfajta értékfelfogást tükröz. A költő a „munkás” helyett a „mesteremberek” szót használja. Nem véletlenül. A mesterember régmúlt időket idéz fel, s azt az embert jelöli, aki alaposan kitanulta a mesterségét, külföldön járva fejlesztette szakismeretét, majd hazatérve elkészítette mesterremekét. Szakmájában nem kontár, hanem alkotó ember. Kassák értékrendjében a munka, a tett a legnagyobb értékek közé tartozik.

Kassák a „mesteremberek” nevében szól. A költeményt többes szám első személyben írja. Az első négy sor negatív leírás. Elhatárolja a munka embereit – így magát is – a tudósoktól, a papoktól és a hősöktől. A hősök kifejezés utal a vers élményi hátterére, a világháborúra. Előbb a háború mámora tűnik fel: a frontra menő alakulatokat búcsúztató katonazenekarok éles, fülrepesztő csinnadrattái szólnak. A „vad csinnadratta” kifejezés érzékelteti a költő idegenkedését a háborútól. A harmadik-ötödik sor nagyméretű képe halottakkal borított csatamezőket láttat, sőt, a látomás kozmikussá tágul a „kék firmamentum” – égboltozat – kifejezéssel: „A kék firmamentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák...” A „bitang vér” megdöbbentő hatást kelt. Tartalmi és hangulati jelentése sokrétű. Érezzük a „bitang” szó eredeti jelentését: elveszett, eltévedt jószág. A „bitang” szó ebben a jelzős szerkezetben az elpazarolt vért jelenti, mely a meg nem becsült életekből ömlik a háborúban; ugyanakkor – átvitt értelemben – a bitangság nem az áldozatokra, hanem a vezető rétegekre jellemző, hiszen a háborúban ők tékozolják el milliók vérét.

A költő a pontozással jelölt szünet után tér vissza a mesteremberekhez, akik bár a jelenben élnek, de a jövőt testesítik meg. A vers a munkások nyomorúságos életkörülményeit nem hangsúlyozza, inkább a hasonlat lesz a lényeg hordozója: „teljesen, mint maga a megbontatlan anyag”. Az „anyag” szó súlyossá, keménnyé válik a „megbontatlan” jelző által. A következő sor a tegnap és az ismétléssel nyomatékosított holnap ellentétére épül. A munkások nagyszerű tetteit azzal emeli ki a mindennapokból, hogy a század csodálja a tevékenységüket.

Az „Igen!” egyszavas mondata nemcsak indulatával hat, de az utána következő mondatokat is megállítja, hogy aztán patetikus emelkedettséggel bontsa ki a mondanivalót. A „csúnya, tömpe ujjak” nyers, valóságot idéző leírásával szemben áll a költői „zsendül” ige. Az „áldomás” felfokozott örömöt ígér, a költő a technikai vívmányok, az anyag és a munka csodáit rajzolja fel. Szavaiból sugárzik az erő és a technika iránt érzett lelkesedés.

A költemény második szerkezeti részében, a jövő bemutatásában, hatalmas szerkezetek, építmények látomását idézi elénk. Egyre emelkedik a pátosz. Expresszív jelzőkkel egyre himnikusabbá válik a vers, majd kozmikus hasonlattal – „mint az ég szédülete meteorjai” – teljesedik ki a monumentális program, mely az új ember eljövetelét is meghirdeti. A művészet hivatása, hogy „az új idők arcát” énekelje, kiterjesztve a programot egész Európára. A nagyvárosok felsorolása a vers zárlatában az erő élményét is növeli.

Kassák versében a művész újszerű eszményét is megfogalmazza: a „szép” verset író költő vagy az egyéni látnok helyére a közösségi alkotás prófétáját állítja. A költő aktivizmusa kapcsolódik az expresszionista stílushoz: a vers szenvedélyessége, a képalkotás látomásos jellege, az expresszív stílus erre az irányzatra vall.

A mű egyik legfontosabb poétikai sajátossága a „mi” személyes névmás gyakori használata. Ez elsősorban az avantgárd mozgalomszerűségére, tömegeket megmozgatni akaró voltára hívja fel a figyelmet.

A vers három egységre bontható. Az első egység (1-5. sor), már a századfordulón csődöt mondani látszó tudományt, a kiüresedett vallást és a háborút írja le.

A második egységben (6-10. sor) a költő küldetésének beteljesítésére váró munkásságát látjuk, míg a harmadik szakasz (11-20. sor) a jövő látomását tárja fel: a futurizmus fő jellegzetességei itt láthatók a legtisztábban: a mozgás, az erő, a gépek tisztelete.

A forradalmak bukása után, Kassák Lajos a bécsi emigrációban 1922-ben írta A ló meghal, a madarak kirepülnek című nagylélegzetű versét. A mű címe nem egyértelmű. Két reális, de össze nem függő kijelentést kapcsol össze a költő. Alkotásában az új idők érlelődésébe, az emberi önmegvalósításba vetett hit és a teljes kétségbeesés oldódik egymásba. A költemény szövegében ábrázoló, értelmező és önkifejező részletek váltják egymást, de ezek gyakran egyidejűleg is jelen vannak. Talán a legellentmondásosabb költeménye ez. Egy alapjában számvető igényű élményanyag, epikus lehetőségként gyűjti össze az avantgárd majd minden lényeges technikai vívmányát a műben. A vándorlás hangulatváltásaitól függően változik az egyes izmusok meghatározó hangütése is: expresszionistává hevül, dadaista módon fintorog vagy éppen realistaként leíró a költő.

A vers kétszintes alkotás. A művet egymásba fonódó motívum-sorok szövik át. Ezek közül talán a legfontosabb a címben is szereplő ló- és madármotívum, valamint a vörös kapu. A ló, a madár, a kapu az idő metaforái. A vörös szín a forradalom színe. Az első és utolsó szakaszok mintegy keretbe foglalják a cselekményt. A lírai útirajz főhőse Pestről indult és Pestre érkezik, a vándorlás szakaszai pedig Bécs, Stuttgart, Brüsszel és Párizs. A szakaszok az emberi lét és a költő hivatás alapvető kérdéseit vetik fel: távlatkeresés, hit, részvét, szerelem, halál. A brüsszeli szakasz a forradalmi jövő látomása, a párizsi pedig a költő élete során összegyűlt élményeket foglalja össze. A vers zárlata a személyiség maradandóságát és a kaland elmúlását állítja egymással szembe. A vándorúton lévő személyiség fejlődéstörténete a költővé válás következetes rajza: kasikából Kassák Lajos lesz.

A mű a költő egész addigi munkásságának értékeit felölelhette, hiszen Kassák témaválasztása, a pálya áttekintése – átértékelése nemhogy megengedte, de egyenesen követelte is a különböző avantgárd rétegek átvilágítását, melyek szorosan kötődtek a költői fejlődés és a társadalmi mozgás korszakaihoz.

Kassák kezdetben a forradalmi munkásmozgalomhoz kapcsolódott, a húszas évektől kezdve azonban mind távolabbra került ettől, s tudatosan törekedett a költészet és a festészet gyökeres megújítására, egy tisztán megkonstruált művészi világ létrehozására. Az 1930-as évektől irodalmi munkássága is klasszicizálódik. Ennek egyik magyarázata az avantgárd általános hanyatlása, illetve hagyománnyá válása, a másik az ebben az évtizedben Európa-szerte megfigyelhető klasszicizálódás. Kassák lírájában a közösségit a magánbeszéd váltja fel, a dinamizmust a szemlélődés, az ódai hangnemet az elégikusság. Magabiztosan járta választott útját. Hatása igen nagy volt: tanult tőle Kosztolányi, Illyés, József Attila, Szabó Lőrinc, Radnóti és még sokan mások is, s amikor szembefordultak a kassáki példával, magukkal is vittek belőle valamit.

(Forrás: Varga Zsuzsanna: Házi dolgozatok könyve – a 20. század irodalmából, ITEM Könyvkiadó, 37-40. old.)