2012. máj. 6.

Villon Francois: Kettős ballada

 
II
Olvastam bölcsek tanait,
S azt, hogy "Inimicum putes,
Qui te praesentem laudabit."
Hanem ki szólani merész,
Annak mást is sugall az ész: -
Kincsét a szív csak bontsa ki,
Hogy látva lássa, aki néz!
A jóról jót kell mondani.
 
Keresztelő Szent János is
Így tett a Bárányról hitet;
S bizony nem volt e szó hamis:
Sereglettek az emberek,
András is Jézus híve lett
- Bár előbb azt se tudta, ki -
S buzgón zengett dicséretet...
A jóról jót kell mondani.
 
Ó, gyermek, Krisztus követe,
Megemlékszel mindenkiről,
Akit Fortúna kereke
Alulra fordit s összetör.
Sírom mélységes mélyiről,
Tudom, Te hoztál újra ki.
Áldott, amely viselt, az öl!
A jóról jót kell mondani.
 
Az Úr előtt hitet teszek,
Halott volnék azóta én,
Ha nem születsz, kicsiny gyerek,
Malaszttal teljes jövevény.
Élednek tőled a szegény
Élő-halottnak roncsai.
Elönti szívem új remény.
A jóról jót kell mondani.
 
Örökre jobbágyod vagyok:
Teljes szivvel szolgállak én,
Mert bölcs törvényre hallgatok.
Nincs kín - akármilyen kemény -
Nincs gyász - akárhogy mar belém -
Mely meg tudhatna rontani:
Tiéd a lelkem, nem enyém.
A jóról jót kell mondani.
 
Ó, békesség egy útja, Te,
Bizalmamat beléd vetem.
Ó, kegyelemnek kútfeje,
Erőt veszel te vétkemen.
Soha ne szűnjek énekem
Hálás lélekkel ontani;
A refrén szóljon végtelen:
A jóról jót kell mondani.
 
AJÁNLÁS
 
Hercegnő, zenglek szüntelen,
Én nyomorult sehonnai,
Mert tőled kaptam életem:
A jóról jót kell mondani.
 
III
Te mindenek fölött dicső!
Istennek méltó műve, Te!
Sok virtusban bővelkedő:
Ép test, ép lélek szép frigye!
Te jószerencse gyermeke:
Rubinnál fénylőbb tiszta ész!
Catóról száll a bölcs ige:
"Patrem insequitur proles."
 
Rendíthetetlen menedék,
Emberfeletti erejű!
Mint ki harminchat telet ért,
Nem vagy gyermekként együgyű.
Költőd hozzád örökre hű
(Ezt senki sem tilthatja meg!)
A példaszó örökbecsű:
"Derék anya - derék gyerek."
 
Ahány szavam, azt mondja mind:
"Nova progenies coelo"
- A költő éneke szerint -
"Iamiam demittitur alto."
Te bölcs Cassandra, szép Echo,
Szüz Lucrécia, jó Judit -
Vallom, Te vagy nemes Dido:
Egyetlen úrnőm holtomig!
 
Ég adjon, drága hajadon,
Hosszú és boldog életet!
Ne érje semmi bántalom
Azt sem, ki tégedet szeret! -
Térdet, fejet hajtván neked,
Holtáig nem hagy el soha
(Az Isten úgy segélje meg!)
Szegény deákod: FRANCOIS.
 
(Ford.: Mészöly Dezső)
*
"Inimicum putes...": "Ellenséged, ki szemedbe dicsér."
Bárány: Jézus, akiről hitet tett János.
András: Jézus tanítványa.
Cato (Dionisius Cato): III. sz.-i latin író. A Villon által idézett bölcs mondásokhoz semmi köze, a közszájon forgó bölcsességek nem tőle származnak.
"Patrem...": "Amilyen az apa, olyan a gyermeke."
A befejező vers 3. szakaszában a versciklus mottójaként idézett vergiliusi sor szerepel újra, kettétörve és beillesztve a strófa ritmusába.
Cassandra: Priamos trójai király látnoki erővel megáldott leánya, előre megjósolta Trója pusztulását.
Lucrécia: az erényes római nő mintaképe.
Judit: a hazája ellenségének, Holofernesnek fejét vevő hős zsidónő. Lásd a Védekezés a Sors nevében c. balladában is, 144. old.
Dido: Karthágó szép és tragikus sorsú királynője. - Ezekhez a mitológiai nőalakokhoz hasonlítja az újszülött Orléans-i Máriát a költő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése