Villon Francois: Kettős ballada

 

II

Olvastam bölcsek tanait,

S azt, hogy "Inimicum putes,

Qui te praesentem laudabit."

Hanem ki szólani merész,

Annak mást is sugall az ész: -

Kincsét a szív csak bontsa ki,

Hogy látva lássa, aki néz!

A jóról jót kell mondani.

 

Keresztelő Szent János is

Így tett a Bárányról hitet;

S bizony nem volt e szó hamis:

Sereglettek az emberek,

András is Jézus híve lett

- Bár előbb azt se tudta, ki -

S buzgón zengett dicséretet...

A jóról jót kell mondani.

 

Ó, gyermek, Krisztus követe,

Megemlékszel mindenkiről,

Akit Fortúna kereke

Alulra fordit s összetör.

Sírom mélységes mélyiről,

Tudom, Te hoztál újra ki.

Áldott, amely viselt, az öl!

A jóról jót kell mondani.

 

Az Úr előtt hitet teszek,

Halott volnék azóta én,

Ha nem születsz, kicsiny gyerek,

Malaszttal teljes jövevény.

Élednek tőled a szegény

Élő-halottnak roncsai.

Elönti szívem új remény.

A jóról jót kell mondani.

 

Örökre jobbágyod vagyok:

Teljes szivvel szolgállak én,

Mert bölcs törvényre hallgatok.

Nincs kín - akármilyen kemény -

Nincs gyász - akárhogy mar belém -

Mely meg tudhatna rontani:

Tiéd a lelkem, nem enyém.

A jóról jót kell mondani.

 

Ó, békesség egy útja, Te,

Bizalmamat beléd vetem.

Ó, kegyelemnek kútfeje,

Erőt veszel te vétkemen.

Soha ne szűnjek énekem

Hálás lélekkel ontani;

A refrén szóljon végtelen:

A jóról jót kell mondani.

 

AJÁNLÁS

 

Hercegnő, zenglek szüntelen,

Én nyomorult sehonnai,

Mert tőled kaptam életem:

A jóról jót kell mondani.

 

III

Te mindenek fölött dicső!

Istennek méltó műve, Te!

Sok virtusban bővelkedő:

Ép test, ép lélek szép frigye!

Te jószerencse gyermeke:

Rubinnál fénylőbb tiszta ész!

Catóról száll a bölcs ige:

"Patrem insequitur proles."

 

Rendíthetetlen menedék,

Emberfeletti erejű!

Mint ki harminchat telet ért,

Nem vagy gyermekként együgyű.

Költőd hozzád örökre hű

(Ezt senki sem tilthatja meg!)

A példaszó örökbecsű:

"Derék anya - derék gyerek."

 

Ahány szavam, azt mondja mind:

"Nova progenies coelo"

- A költő éneke szerint -

"Iamiam demittitur alto."

Te bölcs Cassandra, szép Echo,

Szüz Lucrécia, jó Judit -

Vallom, Te vagy nemes Dido:

Egyetlen úrnőm holtomig!

 

Ég adjon, drága hajadon,

Hosszú és boldog életet!

Ne érje semmi bántalom

Azt sem, ki tégedet szeret! -

Térdet, fejet hajtván neked,

Holtáig nem hagy el soha

(Az Isten úgy segélje meg!)

Szegény deákod: FRANCOIS.

 

(Ford.: Mészöly Dezső)

*

"Inimicum putes...": "Ellenséged, ki szemedbe dicsér."
Bárány: Jézus, akiről hitet tett János.
András: Jézus tanítványa.
Cato (Dionisius Cato): III. sz.-i latin író. A Villon által idézett bölcs mondásokhoz semmi köze, a közszájon forgó bölcsességek nem tőle származnak.
"Patrem...": "Amilyen az apa, olyan a gyermeke."
A befejező vers 3. szakaszában a versciklus mottójaként idézett vergiliusi sor szerepel újra, kettétörve és beillesztve a strófa ritmusába.
Cassandra: Priamos trójai király látnoki erővel megáldott leánya, előre megjósolta Trója pusztulását.
Lucrécia: az erényes római nő mintaképe.
Judit: a hazája ellenségének, Holofernesnek fejét vevő hős zsidónő. Lásd a Védekezés a Sors nevében c. balladában is, 144. old.
Dido: Karthágó szép és tragikus sorsú királynője. - Ezekhez a mitológiai nőalakokhoz hasonlítja az újszülött Orléans-i Máriát a költő.