Villon Francois: Ének azok ellen, kik a frank királyságra fenekednek

 

Mint Jázont, aki forgott száz bajon:

Tüzes sárkány rohanja meg csatán;

Vagy hét esztendeig legyen barom,

Mint Nabukodonozor hajdanán;

Várostromokban jusson végveszélybe,

Mint Szép Heléna itt Trója népe;

Pokol kátyúiban sarat dagasszon,

Mint Tantalus és Proserpína asszony;

Testét, mint Jóbét, kórságok csigázzák,

És Dédalus tornyába zárva asszon -

Ki vesztedet kivánja, Frank Királyság!

 

Mit bölömbika bőgjön a tavon

Négy hónapig - de vízbe bukva ám! -

Szultán rabjának adják el vason -

S mint egy tulkot: kötéllel a nyakán;

Mint Magdaléna, harminc hosszu évre

Fusson világgá köntösét letépve;

Mint Narcissus, a hullámokba haljon;

Mint Absolon, hajánál fönnakadjon;

Miként Judást, kötélen lógni lássák;

Mint Simon Mágus, önvérébe fagyjon, -

Ki vesztedet kivánja, Frank Királyság!

 

Olvasztott pénzzel itassák agyon,

Mint Octaviust, megtömvén csunyán;

S őrölje Szent Viktort a torturák során;

És fuldokoljon elnyeletve élve,

Mint Jónás ama cethalnak belébe.

Phoebust se lássa: vakságban virasszon;

Ne szánja Júnó s Vénus istenasszony;

Hadistennek gonosz csapdái várják:

Mint Sardnapal, úgy alul maradjon -

Ki vesztedet kivánja, Frank Királyság!

 

AJÁNLÁS

 

Herceg! Glaucos örvényén forogjon,

S hozzá Eólus bömböljön viharzón;

Vesszen szivéből hit s kegyes kivánság,

Mert nem méltó, hogy jámborul kitartson -

Ki vesztedet kivánja, Frank Királyság! -

 

(Ford.: Mészöly Dezső)

 *

Politikai vers. Villon azok ellen emeli fel szavát, kik 1410 és 1435 között polgárháborúba vitték az országot.
Jázon: görög mitológiai hős, a fekete-tengerparti Kolchisba vezette az Argonautákat, hogy megszerezzék a híres aranygyapjút. Elhagyott feleségének, Medeának bosszúja üldözte, s bolyongásai végén öngyilkosságot követett el. Villon a Védekezés a Sors nevében balladájában is említi (144.old.).
Nabukodonozor: Asszíria királya (i.e. 604-562), isten állattá változtatta, hogy gőgösségét megbüntesse.
Tantalus: görög mitológiai király, a görög istenek kedvence, részt vehetett az loymposi lakomákon. Azonban az embereknek elárulta az istenek titkait, s ambróziát és nektárt is lopott az istenek asztaláról. Büntetésül az alvilágba kerülkt: örök éhségét és szomjúságát soha nem tudta kielégíteni, mert a víz és a gyümölcsök visszahúzódtak előle, ha utánuk nyúlt.
Proserpína (gör. Persephone): az alvilág királyának felesége. Az esztendő egyik felét lenn tölti az alvilágban, másik felét fenn a földön. Minden esztendőben meghal és újjászületik.
Jób: bibliai szent férfi, kit az Isten szerencsétlenségekkel tett próbára (Jób Könyve).
Dédalus: Kréta királyának mérnöke, a Labirintus építője. Villon azt kívánja, hogy az árulókat a Labirintusba zárják, és olyan szenvedések sújtsák őket, mint Jóbot.
Magdaléna: köntösét letépve a sivatagba vonult vezekelni.
Narcissus: bánatában elsorvadt. Villon a N. T.-ban a bolond szerelemről szóló Kettős balladá-ban is említi (58.old.).
Simon Mágus: kételkedett Szent Péter csodatevő erejében. Péter szavaira a levegőbe emelkedett, s mikor a varázslat megszűnt, lezuhant és szörnyethalt.
Octavius: pontosabban: Octavianus (Augusztus császár); egy középkori mese szerint fösvénysége miatt megölték a rómaiak, és száján át olvasztott aranyat öntöttek beleibe.
Szent Viktor: mártír, malomkövek közt morzsolták szét testét.
Jónás prófétát a bibliai rege szerint cethal nyelte le, de az Isten kimentette a cethal gyomrából (Jónás Könyve)
Phoebus (gör.): Apolló napisten.
Júnó (gör.: Hera): Jupiter (Zeus) felesége, az istenek királynője.
 Sardanapal: Asszíria hatalmas és gazdag királya; lázadó tisztjei ölték meg.
Glaucos (gör.): híres szép halász. Kronos varázsfüve tengeri istenné változtatta.
Eólus (gör.): a szelek istene.