"Iam nova progenies coelo
demittitur alto..."
I.
Ó, boldogul fogant kis ág,
Nem volt meddő a szent ima,
Felséges liliom-virág,
Nekünk adott Isten Fia!
Ó, áldott nevü Mária,
Irgalmasságnak kútfeje!
Be jó szemünknek látnia,
Hogy béke száll a földre le!
A gazdagoknak: béke vagy;
A szegényeknek: oltalom
A hamisaknak réme vagy;
Te újon sarjadt hatalom!
Hittel hiszem és jól tudom:
Anyádnak méhe bűntelen
Fogant s viselt sok hónapon,
Ó, földre szállott Kegyelem!
Védő paizs gyengék fölött;
Jámbor lelkeknek vígasza;
Nagy Jó Urunk elsőszülött
S egyetlen édes magzata,
Kit úgy köszönt e nagy haza,
Mint Clodvig ága levelét;
Örvendő népünk támasza,
Te mennyben írott drága kép!
Hit és szerelem ihlete
Caesari ágyékon fogant,
Istennek keze-míve, Te!
Közel s távol, fent és alant
Téged dicsér ezernyi hang,
Mert viszály dúlna nélküled;
És téged áld seregnyi rab,
Mert megnyitod bilincsüket.
Akadnak balga emberek,
Kikben az elme háborult,
Ezek az Úrral perlenek,
Mert két szemükre köd borult:
"Mért nem küldött az Ég fiut?"
Pedig - hitemre - jól van ez!
Isten végzése célba jut:
Az Ég mindent javunkra tesz.
Hadd mondom el Dávid szavát:
"Delectasti me, Domine,
In factura tua!" Megáld
E zsoltár is, mint jós ige,
Te boldog óra gyermeke,
Te édes manna, szent csoda,
Te áldás égi permete,
Te bűneink bocsánata.
(Ford.: Mészöly Dezső)
*
Charles d'Orléans herceg lányának születése alkalmából írta Villon ezt a dicsőítő versciklust, hogy a kegyes apa iránti háláját lerója. A herceg, Francois Villon mellett, a középkor legjelentősebb francia költője volt, s a blois-i kastélyban rendezett költői versenyeken a csavargóköltőt is vendégül látta egy-két alkalommal. A kis hercegnőt ünneplő versfüzér, bár egy-egy erőteljes, igazi villoni sor is található benne, a középkori litániák szokványszólamaival van tele: nem mélyebb ihlet szülte, és sokkal inkább az általános udvaroncköltészetre jellemző, mint Villon egyéniségére. A magyar fordítás épp az általános középkori hang visszaadására törekedett, és több szabadsággal készült, mint a filológiai hűséget szigorúan szem előtt tartó műfordítások.
A vers mottója: Már új sarjat küld a magasból a földre az ég is - (Vergilius IV. Ecloga, ford. Trencsényi-Waldapfel Imre).
Clodvig (465-511): király, a frank birodalom egyik megalapítója. A Merovingok családjából származott, és nem sok köze lehet a francia orléans-i házhoz - a költő mégis az első frank királyok leszármazottjaként ünnepli az ifjú hercegnőt.
Dávid szavát: Gyönyörűségem van a te rendeléseidben, Uram! (Zsolt. 119:16.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése