SÍRJA EZ EMELETEN A
SZEGÉNY KIS DIÁKNAK VAGYOK,
AKIT MEGÖLT ÁMOR NYILA,
ÚGY HIVTÁK, HOGY FRANCOIS VILLON.
NEM VOLT ÖVÉ SEMMI VAGYON,
DE MINDENT, TUDJA A VILÁG,
SZÉTOSZTOTT, AMI FÖLDI LOM.
SZERETŐK, MONDJATOK IMÁT!
(Ford.: Szabó Lőrinc)
166.
Item, zúgassák meg fölöttem
A nagy harangot - nem üveg!
Az ember egészen beledöbben,
Ha zeng, s reszketnek a szivek.
Sok jó házat és földeket
Mentett meg egykor, tudjuk, és
Ha betyárok, ha fergeteg,
Szavára mind elmúlt a vész.
167.
Adassék a harangozóknak
Négy kenyér... Nem, egy féltucat!
(Ennyit a Krőzusok sem adnak,
de az enyém mind kődarab!)
Egyik Vollant lesz, lomha, nagy
Ember, neki semmi sem árt:
Megemészti egy hét alatt...
S társa ki lesz? Ki?... Jean la Garde!
168.
Mindezt hajtsák végre hiven
A felkért egzekútorok;
Örömük lesz benne, hiszem,
Osszák el, ki mit hogy kapott.
Egyik se nagyképű, dehogy,
S hál' Isten, mindnek pénze van!
Szép rang: Ők, mint direktorok...
S hányan lesznek?... Ird, hogy hatan.
169.
Az első Martin Bellefaye
Bűnügyi hadnagy. S hogy kivel,
Ki lesz a másik?... Ejnye már;
Hát ki más, mint sire Colombel?!
Ha érdekli, vállalja el
A munkát, szép lesz, mondhatom.
És végül: Michel Jouvenel!
Hármuké a teljhatalom.
170.
Hogyha pedig ők vonakodnak
Az első költségek miatt,
Sőt teljesen visszariadnak,
Az esetre alábbiak
Vállalják át a dolgukat:
Brunel, akit mindenki tisztel,
Azonkívül a jó lovag
Szomszédja, Jacques Raguier magiszter.
171.
És Jacques James, mint harmadik.
Az üdvözítő égi kör
Soha el nem tűnt, nem tünik
Az ő igaz szemük elől;
Inkább magát áldozza föl
Mind, mind a barátja parancsát.
Nem kell föléjük ellenőr,
Tegyenek úgy, ahogy akarják.
172.
Nem közjegyző - egy fiatal pap
Őrzi a Testámentum-ot,
Ki Thomas Tricot névre hallgat;
Nem járt érte se quid, se quod.
Meginnék vele, bárha ott
Marad a sapkám, egy kupát.
Ha vonzanák a lebujok,
Ráhagynám a Perette Lyuká-t.
173.
Guillaume Ru, a fáklyát te vidd,
Ha a sír felé haladok;
Szemfedőm négy sarkát pedig
Tartsák az egzekútorok.
Minden ízem szúr, ég, sajog,
Ahol szőr van a testemen.
Fájok; ideje kérni, hogy
Bocsássatok meg mind nekem.
*
Villon maga készítette sírfelirata.
167. A harangozókat is csúfolódva nevezi meg: egyik Vollant, gazdag párizsi kereskedő és sóspekuláns, a másik Jean de la Garde fűszerkereskedő, kit már a K. T. 33. és a N. T. 127. oktávájában is megemlített, Thibaut de la Garde néven.
169. Villon hat személyt jelöl ki végrendelete végrehajtójának, illetve először három előkelő személyt nevez meg: Martin Bellefaye törvényszéki tanácsost, Guillaume Colombel királyi tanácsos tárgyalásvezetőt és Michel Jouvenel-t, a troyes-i kerületi főnök fivérét.
170. A szükség esetére kijelölt három helyettes - három rossz hírű egyén: Philippe Brunel, de GrignyJacques Raguier, a későbbi troyes-i püspökké lett híres részeges (lásd K. T. 19. ) és elzüllött nemesura, kit már a K. T. 18. és N. T. 126. oktávájában említett;
171. Jacques James: a N. T. 156. oktávájában említett fukar háztulajdonos.
172. Thomas Tricot: egyetemista. Ugyanabban az éven nyerte el a magister címet, mint Villon.
Quid, quod (lat.): kötőszavak.
Perette Lyuka: a N. T. 139. oktávájában említett rossz hírű leány kocsmája.
173. Guillaume Ru (vagy Duru): tekintélyes párizsi bornagykereskedő.
Egzekútorok: a végrehajtással megbízottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése