Villon Francois: Rondo

 

A zord börtönből hazatérve, 

- Hol hajszál híján odavesztem -

Még most is űz a sors szeszélye.

Ó, lássátok, milyen kegyetlen!

Mért is gyötör? Mért éppen engem?

Engedhetné nyugodni végre

A hazatérőt.

 

S ha tovább tombol dühössége,

Ha vágya az, hogy holtra verjen:

Uram, vedd vissza árva lelkem!

Beocsásd be ott fenn örökébe

A hazatérőt!

 

(Ford.: Mészoly Dezső)

 

154.

Item, meghagyom, hogy Lomert

(Jó tündér dajkált - úgye? - engem)

Lángolva szeressék a nők;

Őt magát mérsékletre intem:

Ne üzze vágyak tüze minden

Dáma és utcalány után;

Inkább egyék százannyit, ingyen,

Mint amennyit Oger, a dán.

 

155.

A szerelem betegei

Alain Chartier mester dalát

Kapják s egy könnyekkel teli

Szenteltvíztartó vigaszát;

Ágyuk fejénél rózsaág

Viruljon lombos legyezőnek

S ajkukról zengjen szent imát

A szegény Villonért az ének.

 

156.

Item, Jacques James, ki mihasznán

Vagyont vagyonra gyűjtöget,

Kapjon arának lányt tucatszám,

De ne nősüljön soha meg.

Kinek gyűjt? Az övéinek.

S hogy örül, ha mi megmarad!

Mi a disznónak jólesett,

Joggal habzsolja a malac.

 

157.

Item, ki számlám egykoron

Kifizette, legyen a Várnagy

Nagykovács - ez a jutalom -

S patkoljon libákat, kacsákat.

Küldöm neki e léhaságot,

Hogy ne legyen olyan unott.

Vesse tűzre, ha belefárad:

Jó dalból is megárt a sok.

 

158.

Item, a főbakterra két

Csinos kis apródot hagyok,

Philibert-t meg a Nagy Marquet-t:

Életüknek immár nagyobb

Felén át - attól okosak! -

A Fő-Marsall inasa voltak...

Ha az felmond, kell félni, hogy

A pár meztélláb kutyagolhat!

 

159.

Item, Chapelaine-re kispapi

Kápolnám s tunzurám hagyom;

Száraz miséhez valami

Textus jár - nem nehéz dolog;

Ráhagytam volna templomom,

De lelkekre nem nagy a gondja.

Megbánt vétkekre sem nagyon,

Csak ha hölgy gyónja vagy komorna.

 

160.

Szivem bizalmasát, a tisztes

Jean Calais-t - kivel, gondolom

Lassan már harminc éve is lesz,

Hogy nem láttuk egymást s bizony

Nevem se tudja - megbizom,

Hogy e Végrendelet-emet,

Ha fikarcnyi bonyodalom

Támadna, semmisítse meg.

 

161.

Magyarázza, definiálja,

Értelmezze, ahogy neki

Tetszik, toldja, diminuálja,

Saját kezűleg töltse ki;

S ha a betűt nem ismeri,

Szentesítse szóbelileg:

Összerakja vagy szétszedi,

Mindenbe beleegyezek.

 

162.

S ha bárki tudtomon kivűl

Elhalálozott volna közben,

Tegye meg azt feltétlenül,

Hogy mindent gondos rendbe kötve

Vagyontárgyaimra jelölje

Ki új s méltó örökösöm;

Őt magát önzés ne vezesse,

Ezt jól a lelkére kötöm.

 

163.

Item, az Avoye-kápolnába

S ne máshova temessenek,

És valaki - hogy bárki lássa

Nem husom, de a képemet -

Az alakomat fesse meg,

Csak tintával... úgy a legolcsóbb...

Sírkő? Nem, az nem kell. Minek?

Még beszakasztaná padlót.

 

164.

Item, nyolc sort, más semmi sem kell,

Írják köréje ezt a nyolcat

Síromnak, elég nagy betűkkel,

Szénnek vagy más híján agyagnak

Írásával, ami nyomot hagy,

De nem húz mély karcot a falban -

Legalább lesz emléke annak,

A víg bolondnak, aki voltam:

 

*

154. Lomer, Pierre: a Notre-Dame káptalanjától azt a megbízást kapta, hogy a belvásorból telepítse ki az utcanőket. Villon nagy sikert kíván neki a nők közt.
Oger: dán lovag, a szép Gloriande-ádal töltött éjszaka szerelmi hőse. Nagyevő is volt.
155. Alain Chartier (1394-1440): a Villon előtti nemzedék ünnepelt költője.
156. Jacques James: gazdag és fukar párizsi háztulajdonos. Apja a város első építőmestere volt.
158. Philibert és Marquet: két kiszolgált öreg darabont.
159. Chapelaine drabont neve, szójátékra csábítja a költőt: egy kápolnát hagy rá örökségül, valamint papi rangját, mely ugyan a legegyszerűbb papi feladatok végzésére jogosít csupán: szárazmise mondására, vagyis a miseszöveg puszta elrecitálására.
160. Jean Calais: törvényszéki tisztviselő, a végrendeletek hitelesítője.
163. Avoye-kápolna: a beginák félig romba dőlt, elhanyagolt kolostortemploma a rue du Temple-ban. Öregasszonyok menhelye és kórháza is tartozott hozzá. A nagyon szegényesen ellátott apácarend romos kápolnájába való temetését Villon bizonyára nem minden irónia nélkül kérte. Az említett kápolna ugyanis az első emeleten volt, s broggyant padlójára semmiféle síremléket nem lehetett volna építeni.