Én jó uram, félelmes hírű Herceg,
Liliomos pajzsú, királyi vér!
Francois Villon, ki munkában gebed meg,
S ki több pofont kapott akárkinél,
Alázatos levélben arra kér:
Adj néki holmi kölcsönt kegyesen! -
Törvény előtt az esküt leteszem,
Hogy vagyonában nem vall kárt Kegyelmed;
Szavamnak állok tisztességesen:
Semmit se vesztesz el - csupán türelmed.
Más herceg pénze nékem sose kellett:
Szolgád csak a Te kölcsönödbül él.
A hat ezüst, mit múltkor kaptam, elment:
- Mit tehetek, ha gyomrom enni kér? -
De megfizetek persze mindenér,
A múltkorival együtt, rendesen:
Mihelyt a makk a szilfán megterem,
S vadgesztenyéért arannyal fizetnek.
Nem is kell perre menned, Hercegem:
Semmit se vesztesz el - csupán türelmed.
Egészségem eladnám egy kupecnek,
- Becsülje meg a becsüs, hogy mit ér.
A sárga csikók nálam úgy kivesztek,
Mindent megtennék egy kis pénzmagéré,
- Üres zsebembe bőven belefér -
De még egy máriás se jut nekem;
- Legföljebb festett kép a szenthelyen.
Mihelyt a Szent Szűz szán rám több figyelmet,
Törlesztek én, uram, készségesen:
Semmit se vesztesz el - csupán türelmed.
AJÁNLÁS
Én liliommal ékes Hercegem!
Amikor nyugtom nincs egy percre sem -
Tudod, milyen kín az szegény fejemnek?
Érts hát a szóból és segíts nekem;
Semmit se vesztesz el - csupán türelmed.
UTÓIRAT
No, kis levélkém, igyekezz!
Ámbátor nincs lábad, se nyelved,
Siess és zengd el hercegemnek:
A pénztelenség tönkre tesz.
(Ford.: Mészöly Dezső)
*
(II. János, Bourbon-herceg, Franciaország egyik leghatalmasabb főura; Charles d'Orléans herceg fiatal barátja; maga is írogatott verseket. Jóindulatú támogatója volt Villonnak. Egy alkalommal hat écut kapott a hercegtől a költő, s most újabb kölcsönért folyamodik hozzá, tréfálkozó modorban. Villon családja a Bourbonok birtokáról származott, s a kölcsönt kérő ezt a kapcsolatot külön kiemeli: saját urához fordul a segítségért.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése