2026. okt. 8.

Victor Hugo (1802-1855): A nagyanyó



Hát alszol? Ébredezz anyánk anyja! Látod,
Ha máskor aluszol, mozognak ajkaid,
És szendered olyan, minő az imádságod,
Ma ülsz, mint kőszobor; lélekzeted elállott,
És szád – mi különös – ma meg se moccanik.

Fejed lehajtva ülsz, olyan szomorkodóan -
Hát minket nem szeretsz? Rosszak valánk megint?
Fogytán a gyertyaszál s a tűz is elalvóban;
Szólj, mert a gyertyaláng s a tűz a kandallóban
S velük mi ketten is mind meghalunk, oh mind!

S ha minket halva lelsz kilobbant gyertya mellett,
S fölébredsz, nagyanyó mit mondasz majd nekünk?
Ah, két kis unokád nem hallja majd keserved!
Szent pátronád hivod, hogy adjon segedelmet
S ölelsz soká, soká, míg föl nem ébredünk!

Kezünkben kezeid talán fölengednének?
Add hát! S dalold nekünk a troubadour dalát:
Hogy küzd a hős lovag, kit jó tündére véd meg,
Ki zsákmányt visz haza virág hely’t hitvesének,
S őt hiva szüntelen, úgy osztja a halált.

Miféle szent ima riaszt el gonosz árnyat?
Repülni Luczifert ki látta? Oh regéld!
Milyen rubint ragyog fején a gnómkirálynak?
A fekete manók vészesbnek mit találnak:
Turpin zsoltárait vagy Lóránt fegyverét?

Vagy képeket mutass nagy, vastag bibliádba,
Az aranyos eget, hol száz szent térdre hull,
Jézuskát, a  hogy épp a három bölcs imádja,
Vezessed ujjaink, halkan silabizálva,
A hol jó istenünk rólunk szól latinul.

A gyertya, nézd, anyó, alig hogy pislog im már,
Tüzhely körött az árny setéten lengedez;
A szellemek raja talán már odakinn vár.
Oh mért imádkozol? S ha alszol: ébredj mindjár!
Te, máskor vigaszunk, ma mért hogy rémitesz?

Jaj, mily hideg karod! Ne tartsd szemed lezárva,
Azt mondtad a minap: a föld tájékiról
Az ember égbe jut, meg sirba… jő halála…
S az élet eltünik… Oh mondd meg valahára,
Mi is az a halál?… Hát ajkad még se szól?

Könyörgtek ott soká, kesergő, siró hanggal;
Virradt s nagyanyjukat föl nem kelté a hajnal,
De kondul egy harang, mely tompán kesereg…
S ki este arra ment, egy utas vette észre,
Hogy szentirás előtt, egy üres ágyra nézve
Térdelt s imádkozott két könyező gyerek.

Radó Antal


Forrás: Tanulók Lapja 2. évad 16. szám, 1895. ápr. 21.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése