Arany népies felfogása hősének vallásosságában is nyilvánvaló. A nép mindig vallásos, bármely valláshoz tartozzék is. A népmesékben mindig a jó győz a rossz felett. Az isteni igazságszolgáltatás s ebből kifolyólag a földi igazságszolgáltatást nem is képzelheti másnak. Ennek a jellemvonásnak meg kell lenni Miklósban is, végig húzódik az Miklós egész életén. Istenben való erős bizodalma nem engedi őt sem csüggedni, sem kétségbeesni. Erős hitűeknél ez utóbbi nem is lehet s a vallásosság türelemben nyilvánul.
A bibliából merített kép a 3. ének 5. vers:
A bibliából merített kép a 3. ének 5. vers:
„Mint a Sámsonétól, kiről irva vagyon,
Hogy ezer pogányt vert egy állcsonttal agyon…”
(Birák k. 15. r.)
Hogy ezer pogányt vert egy állcsonttal agyon…”
(Birák k. 15. r.)
„Tudd meg: a legyilkolt atyafinak vére
Bosszuért kiált fel az egek egére…”
Bosszuért kiált fel az egek egére…”
(Móz I. IV. 10.) a bosszú gondolata, mint nyári égen a sötét felhő, csak elvonult lelke felett, az elkeseredés hajtotta arra,nem tudta felfogni, hogyan üldözheti vagyonáért testvér a testvért.
A bibliából merített kép,m időn Miklós az ágyra fekteti le a farkasokat, ezáltal figyelmeztetvén Györgyöt, hogy élete kezében volt, de a testvéri szeretet nem engedte meg, hogy a bűnök legborzasztóbbikat, a testvérgyilkosságot elkövesse. Saul és Dávid egymás elleni küzdelméből van merítve e kép, de mégis eredeti, éspedig azért, mert Miklósnak a farkasokkal való küzdelme egészen természetes következménye a nádasban való bujdosásának, s hogy a levert farkasokkal való küzdés után Györgynek ez a megtréfálása még akkor is bekövetkezett volna, ha nincs Arany előtt a Saul és Dávid közti pohár- és kardjelenet.
Még a machinatio is megfelel a keresztény felfogásnak.
A görögök vallását különösen az jellemezte, hogy közvetlen érintkezésben állottak az istenekkel. A jóban az segítette, a rosszban az akadályozta meg, de erre is az vezette; de istenek és emberek alá voltak vetve a fatumnak, s az embert valamely isten a legnagyobb bajból bármikor kiszabadította.
Ilyen felsőbb beavatkozásnak helye volt ah ős életében mindannyiszor, valahányszor az oly helyzetbe jutott, hogy emberi erő nem segített rajta. Ezt nevezték a régiek: deus ex machiná-nak: gépezetnek. Aranynál is előfordul ez, de oly halvány vonásokban, hogy szó szerint a régiek istenbeavatkozásának egyáltalán nem is vehetni. Mert amit a VII. ének 1. vers mond:
A bibliából merített kép,m időn Miklós az ágyra fekteti le a farkasokat, ezáltal figyelmeztetvén Györgyöt, hogy élete kezében volt, de a testvéri szeretet nem engedte meg, hogy a bűnök legborzasztóbbikat, a testvérgyilkosságot elkövesse. Saul és Dávid egymás elleni küzdelméből van merítve e kép, de mégis eredeti, éspedig azért, mert Miklósnak a farkasokkal való küzdelme egészen természetes következménye a nádasban való bujdosásának, s hogy a levert farkasokkal való küzdés után Györgynek ez a megtréfálása még akkor is bekövetkezett volna, ha nincs Arany előtt a Saul és Dávid közti pohár- és kardjelenet.
Még a machinatio is megfelel a keresztény felfogásnak.
A görögök vallását különösen az jellemezte, hogy közvetlen érintkezésben állottak az istenekkel. A jóban az segítette, a rosszban az akadályozta meg, de erre is az vezette; de istenek és emberek alá voltak vetve a fatumnak, s az embert valamely isten a legnagyobb bajból bármikor kiszabadította.
Ilyen felsőbb beavatkozásnak helye volt ah ős életében mindannyiszor, valahányszor az oly helyzetbe jutott, hogy emberi erő nem segített rajta. Ezt nevezték a régiek: deus ex machiná-nak: gépezetnek. Aranynál is előfordul ez, de oly halvány vonásokban, hogy szó szerint a régiek istenbeavatkozásának egyáltalán nem is vehetni. Mert amit a VII. ének 1. vers mond:
„Kinek az ég alatt már senkije sincsen,
Ne féljen: felfogja ügyét a jó isten.
Toldi Miklósét is lám miként felfogta:
A holdat egy vastag felhőbe burkolta…”
Ne féljen: felfogja ügyét a jó isten.
Toldi Miklósét is lám miként felfogta:
A holdat egy vastag felhőbe burkolta…”
nem oly természetű, hogy ha az előbbi énekben adott időleírásokkal, különösen az V. ének első versében adottal összehasonlítjuk.
A költői felfogás megszépíti a dolgot és Miklósnak csakugyan olybá tűnik fel a dolog, mintha az isten szabadította volna meg, mert hát kinek is köszönhetjük az esőt, a villámot s a természet mindennemű változását?
A bibliából van merítve s Mózes törvénye van kifejezve a VII. ének 9. versében:
A költői felfogás megszépíti a dolgot és Miklósnak csakugyan olybá tűnik fel a dolog, mintha az isten szabadította volna meg, mert hát kinek is köszönhetjük az esőt, a villámot s a természet mindennemű változását?
A bibliából van merítve s Mózes törvénye van kifejezve a VII. ének 9. versében:
„Vért a vérért, mondod? Oh jaj senki sincsen,
Az én keservembe ki bele tekintsen…”
Az én keservembe ki bele tekintsen…”
Innen vett kép a XI. és 20. versszakban kifejezett mondás:
„Amely kardot ő az álnok csehtől elvett,
Avval adott néki örökös kegyelmet.
Iziben elmetszé fejét a testétől
Piros lett a nagy kard gazdája vérétől.”
Avval adott néki örökös kegyelmet.
Iziben elmetszé fejét a testétől
Piros lett a nagy kard gazdája vérétől.”
Emlékeztetnek Krisztusnak Péterhez intézett szavaira, midőn ez kardjával a főpap szolgájának fülét levágta. Ezek csak halvány vonások ugyan, de némi rokonságot mégis találunk bennök a bibliai képpel.
Arany J. mély vallásossága át van víve a hősre, Toldi Miklósra, kinek jellemzéséhez ez a vonás már csak azért is nagyon oda illő, mert népies alak s a jellembeli összes tulajdonságok e vonást benne már mintegy meg is követelik.
Arany J. mély vallásossága át van víve a hősre, Toldi Miklósra, kinek jellemzéséhez ez a vonás már csak azért is nagyon oda illő, mert népies alak s a jellembeli összes tulajdonságok e vonást benne már mintegy meg is követelik.
Forrás: Tanulók Lapja 2. évad 12. szám, 1895. márc. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése