Szivem lehet hogy féregrágta már,
S minden gonoszság benne drága vendég,
De oly pazarlón, oly osztatlanul,
Mint most neked, nem adtam senkinek még.
Vágyam lehet hogy kínosan epés,
Hörgő szavának nincsen semmi bája,
De senkit oly vadul még nem ölelt,
Ahogy feléd most karjait kitárja.
Magam lehet már földult rom vagyok,
Pogány templom, min pusztulás erőt vett,
De hol még legtisztább oltárom áll,
Egy nőnek sem áldoztam ott előtted…
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 20. sz. 1912. máj. 11.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése