Ne mondjátok: csoda a húsvét,
Legenda a föltámadás;
(Nem csoda-e maga az Élet?
S benne a milljó változás?)
Hogy csak Nagypéntek bűne, szennye
A természetes és való,
S a hit és eszménynek világa
Nem a mai kornak való!
Hitünk magasztos, szép világa,
Lelkünk nemesebb része te:
Óh, jaj, ne hagyj magunkra minket,
E föld sarába ide le.
Mi lesz velünk, ha te nem adsz majd
Lelkünknek égi szárnyakat?
Hisz éltünk minden szebb virága
A te vetésiden fakad!
… Jer most is áldott ünnepünk, jer,
Örök, felséges Győzelem,
Ragyogj édes hit sugarával,
A csüggedt ember-sziveken.
Óh, csoda-e, hogy az Igazság
Megölve nem maradhatott?
S a Szeretet kiszállt a sírból?...
- Föltámadott, föltámadott!!!
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 15. sz. 1912. ápr. 7.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése